Kihez szól ez a blog?
Nincs célközönség, leginkább magamnak írok, amit azt is jelenti, hogy nem szeretnék azon gondolkozni, hogy: Vajon ki olvassa? Biztos leírjam-e? Elsődleges célom, hogy őszintén rögzítsem az eddigi életemtől bizonyára nagyonis különböző élményeket, s sok-sok év múlva visszaolvasva hűen idézze fel az addigra emlékké hátramaradt képeket.
Miről szól a blog?
A blog az életemről, a mindennapjaimról szól majd; arról, hogy egy huszonéves nő, hogy boldogul egyedül Kína 14 millió lakosú, szmogos városában, Tianjinben.
Háttérsztori
Tavaly év végén megkeresett egy cseh fejvadász cég egy, a szakmai profilomba illő állásajánlattal. A munkavégzés helyszínének Kínát jelölték meg. Soha nem akartam Kínába költözni, viszont a külföldi létbe mindig is szerettem volna belekóstolni. Nem azért, mert elégedetlen vagyok a mostani életemmel, egyszerűen vonz az ezzel járó kihívás, motivál, hogy egy rövid időre beleláthatok a miénktől ennyire eltérő kultúrába, és nem utolsó sorban szakmailag is óriási lehetőség az ázsiai piac megismerése. A cél tehát a tapasztalás. A szerződésem 3 évre szól. Indulás: július 6.
Mielőtt elfogadtam az ajánlatot, volt lehetőségem 10 napra kilátogatni és megnézni a várost, a céget, megismerkedni a munkatársakkal. Nem ringatom magamat hiú ábrándokba, hiszen Tianjin nem egy szép hely: a napot legtöbbször eltakarja a szmogréteg, tele van felhőkarcolóval, egymást érik a luxus bevásárlóközpontok, a közlekedés igazán agresszív, folyamatos dudaszó hallatszik, az emberek köpködnek az utcán, és alig-alig látni európai embert. Mégis azon leszek, hogy jó viszonyt alakítsunk ki egymással, hiszen pár évre otthonává fogad. :)
 |
| Az út közel 14 órán át tartott. Párizsban szálltam át a pekingi járatra. |
 |
| Egy hotel 28. emeleten laktam - minden este az ablakpárkányon üldögélve néztem a várost. |
 |
| Az ételek istenien finomak, még akkor is, ha egy lepukkadt étterembe tévedsz be. |
