#hongkongbanvagyok #egyedulvagyok #szabadvagyok #magyarvagyok #boldogvagyok #ivettvagyok

 

2017. 10. 20. 16:40 Becsukom a szemem és csak hallgatom a hullámokat, a gyerekzsivajt, még éppen van ereje  a napnak.  Hongkong, Stanely Beach. Nagyon szeretem HongKongot, jó itt. Vannak körülöttem sikítozó és egyfolytában fotózkodó kínaiak, pózoló európai lánycsapat, kaukázusi apa a kislányával, homokvárat építő gyerekek, magazinból itt termett idilli pár… Mindenki.

Másfél év után is el tudnak varázsolni Dél-Ázsia színei, az apró részletek, az, hogy ez velem történik. Tegnap késő este sétáltam vissza a shenzheni hotelbe és azon tűnődtem, hogy mennyire nagy dolog, hogy itt vagyok, és nem félek, sőt imádom. Amikor Tianjinben vagyok, nem érzem ezt, sokkal egyhangúbb és ridegebb az a környék, és szmogos, én pedig gyakran stresszes, szóval nem szerencsés kombináció. J

Szeretném gyakrabban úgy érezni magam, ahogy most, nyugodtnak és szabadnak.

3 hete találkoztam a barátnőimmel Balin, és nagyon nagyon klassz érzés volt végre velük lenni, élőben beszélgetni, ahogy a normális emberek teszik a barátaikkal. Bárcsak gyakrabban lenne ilyen. Bárcsak közelebb lennének.

Nade most már végképp nem kezdek el siránkozni, hiszen 2 hónap múlva újra találkozunk J

2017. 10.22. 9:30 Már a kedvenc olasz éttermemben ülök (csak Kínában kedvenc, nem űbereli az otthoni 2Spaghit), és fél óra múlva indulok a reptérre, megyek vissza Tianjinbe. Még csak ébredezik a város, a felhőkarcolókon átszűrődnek a friss napsugarak, csiripelnek a madarak, konyhazaj, és persze egy-egy lendületes turházás – nehogy elfelejtsem, hol is vagyok J 

Annyi mindent megmutatnék Nektek és elraktároznám későbbre, de Kínát nem lehet lefotózni. Most épp például egy idős pár haladt el bizonytalanul az étterem mellett egy meghatározhatatlan, platós, bicikliszerű járgánnyal, amin trehányul hevert egy kisebb édespurgonya kupac és egy sütő  – gondolom, mennek sültkrumplit árulni egy forgalmas útkereszteződéshez.

Nemrég írtam egy (újabb) listát arról, hogy miben különbözik Kína, a kínai emberek, a kínai kultúra a miénktől – az én szemüvegemen keresztül:

-          itt nem csak akkor kerül elő az esernyő, ha esik, hanem akkor is, ha süt a nap. Sőt még kesztyűt is viselnek, hogy megvédjék bőrüket a barnulástól/sárgulástól. Az itteni boltokban is lehet kapni otthonról ismert márkájú krémeket, de az ázsiai piacra szabva gyakran bőrfehérítő adalékkal. Van egyfajta fehérember utánzási trend, és képesek egészen abszurd dolgokat is megtenni. Dél-Koreában például virágzik a plasztikai sebészet, nők töretik ketté a combcsontjukat, hogy aztán meghosszabbíttassák, és azáltal magasabbak legyenek…

-          Reggelire gyakran esznek olajos, olajban sült ételeket. Ezt, ha sietnek, akkor az utcán veszik meg és zacskóban viszik be a munkahelyre. Képzeljétek el, amikor a kollégám megérkezik reggel, és leteszi az asztalom mellé a rántottáját egy zacskóban :D

-          A másik tipikus reggeli a szójatej. Ezt maguk készítik el otthon, szinte minden háztartásban van erre alkalmatos gép. Nekem nem ízlik. Mióta kint vagyok szinte egyáltalán nem iszom tejet, se szójatejet, néha veszem kókusztejet, ami viszont sajnos drága és nem is könnyű beszerezni.

-          Köpködés, orrváladék leszívása, pukizás, csámcsogás, büfögés bárhol, bármikor. Női kollégám simán elbüfögi magát mellettem az irodában, és a repülőn mellettem ülő öltönyös csávó is lazán beleturház a papírzacskóba, ha úgy tartja kedve. Ilyekor mindig mérgesen nézek rájuk :D

-          A hagyományos kínai WC különbözik az angol WC-től és a reptereken, éttermekben gyakran még mostanság is csak az van. Ez ún. török WC, ami tulajdonképpen egy lyuk a földön és guggolva tudja az ember elvégezni a dolgát. A WC papírt pedig a szemetesbe kell dobni. Utóbbi még az irodában is így van!! (Balin mindezt megspékelve még WC öblítő sem volt, a mellette lévő vödörből kellett vizet mernünk – fotó lejjebb)

-          Ebéd után alszanak, hétköznap is, igen, az irodában is. Ráborulnak az asztalra és 10-20 perc csendes pihenőt tartanak. Aludni egyébként bárhol tudnak, Ikeában, utcán egy padon, földön…

-          Korábban már írtam, hogy a taxi rettentően olcsó. Tiajinben 10 perc kb 400 Ft. A taxit szerencsére nem telefonon kell hívni, hanem leintjük az utcán. Ha pirosan világít a kis lámpa a taxi elején, akkor szabad, akármennyire is nem logikus. Shanghaiban például a zöld a szabad, piros a foglalt.

-          A csapvíz nagyon nem iható. A legtöbb étteremben alapból szolgálnak fel vizet melegen, ami gyakran büdös. Néha zuhanyzás közben is érzem a víz fura szagát. (még víztisztító szűrőn keresztül is)

-          Pálcikával esznek mindent, még a levest is, csak ahhoz pluszban használnak még kanalat. Mindez nyilván nem újdonság, de anno azért én meglepődtem, hogy nincs más opció, nem lehet pálcika helyett kést-villát kérni, mert a legtöbb helyen nincs.

-          A kínai gasztronómiában nincs sorrendje az ételeknek, mint nálunk az előétel, leves, főétel és desszert. Általában nagyobb társasággal mennek étterembe, sokféle ételt rendelnek, és ezt egyenként hozza ki a pincer, néha a leves, vagy a rizs az utolsó. Mindenki eszik mindenből, de a kínai etikett szerint a szenior (legidősebb, legrangosabb, leggazdagabb) kóstol elsőként.

-          Ha egy falat leesik az asztalra, nem lehet felkapni és megenni, mert ők maguk is tisztában vannak vele, hogy a higiénia szintje alacsony. Én az első időkben reflexből felvettem az ételt, de rám szóltak a kollégák, hogy tegyem félre.

-          Míg otthon az életkorral növekszik a szabadság száma, itt átlagosan 10 nap jár (legalábbis a cégnél, ahol dolgozom, így van). Ezen felül van 2-szer egy hétig tartó állami ünnep, amikor nem kell dolgozni.  Az egyik január végén/február elején a kínai újév, a másik pedig az ún. golden week októberben. Képzelhetitek, hogy ilyenkor az egekben vannak a repjegyárak, és minden népszerű turista látványosságnál kígyózó sorok és tömeg.

-          Amiben viszont Kína igazán fejlett az a vonatközlekedés és az online business. Van két applikáció ami tulajdonképpen a kínaiak köldökzsinórja: weChat és Alipay. Mindkettővel lehet fizetni szinte mindenhol QR kód segítségével szuper gyorsan és szuper kényelmesen. Az appot regisztrációkor össze lehet szinkronizálni a bankszámláddal és már indíthatóak is a tranzakciók. weChaten a barátaidnak is tudsz utalni, azonnal ott van a pénz. Az elérhető funkciók köre rohamosan bővül, már hitelt is nyújtanak, ráadásul a hiteligénylés kb 3 kattintás, és 2 percen belül a számlán van az összeg. Nem kell bankfiókba menni mindenféle papírral és napokat várni a bírálat eredményére majd a folyósításra. Az más kérdés, hogy cserébe mindent tudnak ezek a cégek kb az egész kínai társadalomról: kik a barátaid, mennyi pénz van a számládon, chat funkció lévén a tartalom is ismert, személyes adatok, vásárlási szokások. Az Alipay például pontokkal jutalmazza, ha egyéb infokat is megadsz magadról, és aztán lehet versenyezni, ki hány pontnál tart. okos J

-          A kínaiaknak mindenhova kell vízum, ha el akarják hagyni Kínát. Visszatérve az előző témához, minél több Alipay pontod van, annál könnyebben kapsz vízumot.

-          Noha nemrég eltörölték az egy gyermekes szabályt, a fiatalok továbbra sem vállalnak második gyereket, mivel drága. Kínában szülés után az anyuka csak ~3 hónapot van otthon, utána megy vissza dolgozni és a nagymama neveli a gyerkőcöt. A bölcsi, óvoda, iskola mind nagyon drága, ha színvonalas intézményt választanak a szülők. Ahhoz, hogy a gyerek bekerülhessen egy jó iskolába, a lakcím a suli körzetében kell legyen. Ennek az a következménye, hogy a jó iskolák mellet piszkosul drágák az ingatlanok, sőt az ingatlanos az iskola hirdetésével adja el az apartmant. Mivel sokan vannak, óriási a verseny aztán a neves egyetemekért. Egy gyerek lévén az egész család a csemetébe invesztál, fizetik a méregdrága magánórákat, majd külföldre küldik, hogy tapasztalatot szerezzen, pár év után hazatárjen és gondoskodjon az egész famíliáról. Nagy a teher a tizen-huszonéveseken.

-          Aki kimegy külföldre, végül szinte mind hazatér. Egyrészt lejár a vízum, másrészt itt az idő törleszteni a családnak. El se tudom képzelni, hogy az egyik munkatársam hogy érezhette magát, amikor 5 Kanadában töltött év után hazatért a szmogos Tianjinbe…

-          Ha a szülő megbetegszik, a gyerek teljes mellszélességgel mellette van, még a munkahelyüket is feláldozzák, ha ez kell ahhoz, hogy ápolják a mamát/papát. Joyce nevű kollégám a harmincas évei elején jár, házas, van egy tündéri kislánya. Ő az anyukájával és a kislányával él, amíg dolgozik, a nagymama vigyáz a gyermekére. Apuka pedig az ő édesanyjánál lakik, mivel az ápolásra szorul. Csak hétvégente találkoznak.

-          Mindennek megvan a rendje, nincsenek kérdések, csak bemagolt szabályok szerinti élet. Először a szülők döntenek a gyermek helyett, aztán pedig az állam. Ilyen környezetben nehéz kialakítani saját énképet saját jövőképpel, hiszen tulajdonképpen az már ki lett találva. Ezért van az, hogy a munkában is kisebb az önállóság és a kreativitás, mint azt otthon tapasztaltam. Nem mernek felelősséget vállani a döntéseikért. Azt gondolom, hogy mindez érthető is a fentiek tükrében.

-          30 éves korra szinte kötelezően ajánlott megházasodni, amúgy ciki vagy. Ezzel kapcsolatban a szülői nyomás egyenlő az otthonival csak kb 50 évvel ezelőtt nagyszüleink idejében.

Nyilván én most nagyon általánosítottam, és egyre többen járnak nyitott szemmel és szívvel, próbálják lerázni a béklyókat, de nem könnyű. Főleg úgy, hogy az állam ismét szigorít az elérhető internetes tartalmakat illetően, még kevésbé lesz elérhető az, ami nem kínai és újfajta gondolatokat oszt meg, pl facebook, whats app, Instagram, google

Kína az ellentétek országa, és ennek megfelelően az én viszonyom és eléggé kétpólusú, olyan ez mint egy viharos kapcsolat: néha szeretem, néha nem, van amit igen, van amit nagyon nem.  És hát az ilyen se veled se nélküled kapcsolatokat, ha társas viszonyokról van szó, általában jobb nem túl sokáig fenntartani, legalábbis nem napi szinten. Szóval én is ennek megfelelően teszek  J

 

és most néhány fotó Baliról: (a képen szereplők utólagos engedelmével)

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

Egyszer fent, máskor lejjebb

Szeretem erősnek és lendületesnek érezni magam, mert olyankor  nincs kérdés, az energiák csak úgy áramlanak, minden lehetséges. Az elmúlt hét nem volt könnyű, minden nap késő estig dolgoztam, és mostanra (vasárnap délután) érzem, hogy elfáradtam - otthonülős, teázós, befordulós hangulat van rajtam, de most ezt is szeretem :) Nincs energiám megváltani a világot, és örülök, hogy nem vesznek körül emberek, akiknek válaszolnom kell - ez most így pont jó. Olyan őszkezdeties. Csak ülök itt a vízparton, tetszik, hogy nem nagyon szmogos a levegő és keresem a gondolatokat, amiket érdemes megörökíteni.

Nem kell ahhoz Kínáig jönni, hogy az életünk megváltozzon, és nem kell ahhoz blogot írni, hogy emlékezzünk. Igyekszem sokmindennel megtölteni a napjaimat, új dolgokat kipróbálni, de ettől még igenis emlékszem és az új élmények nem törlik, hanem tágítják a memóriánk tárhelyét.  Hiszem, hogy a kapcsolatok tartóssága teljesen más dimenziók mentén értelmezendő. Hiszem, hogy ha én gondolok Rád, akkor Neked is eszedbe jutok, mert ha valaki számít, akkor az idő és a távolság csupáncsak egy-egy szám - nem fontosak. Ettől függetlenül persze sokszor megszakad a szívem, hogy nem lehetek otthon, hogy nem ölelhetlek meg, hogy nem mosolyogsz rám, hogy nem mondod el mi bánt, mert azt hiszed hogy zavarsz és mert messze vagyok, hogy nincs időm válaszolni, mert nem akarom csak kipipálni azt az e-mailt - de ettől még mindketten tudjuk, hogy számít a másik.

Nagy kihívás az időt a prioritásoknak megfelelően beosztani, néha a legfontosabbra jut a legkevesebb és ez nincs így jól.

Három dolgot szeretnék megemlíteni az elmúlt hetekből
- augusztus közepén 3-an kitaláltuk, hogy hétévégre elhagyjuk a szeretett-szennyezett városunkat, bérlünk egy autót, és pénteken munka után útra kelünk. ...és körülbelül a tervezés itt be is fejeződött, ugyanis a sok meló miatt már az autókölcsönző üzlet előtt álltunk, de még mindig nem tudtuk, hogy hova megyünk és hogy hol fogunk aludni :) Autót kölcsönözni Kínában nem drága, viszont macerás. Először is nem vezethetsz a jogosítványoddal, itt, Kínában is le kell vizsgáznod. Másodszor a bérléshez a kauciót kizárólag kínai hitelkártyával lehet kifizetni (nem készpénzzel és nem kínai bankkártyával). 320.000 Ft-nak megfelelő RMB-t pedig nem mindenki fizet ki helyettünk csak úgy - végül az egyik kollégám kínai nyelvtanára hitelezte meg az összeget nekünk. (A külföldieknek itt nincs helyi hitelkártyája) Szóval nem egyszerű, de ha mindkét feltétel pipa, onnantól adott egy szép új autó mindösszesen 10.000 Ft-ért 36 órára. Fél 10-kor keltünk útra, korom sötétben, közben az eső is eleredt. 20 perc után kiértünk az autópályára, újabb érdekességek: a balról előzünk, irányjelző használat és világítás itt nem igazán ismert fogalmak. Pár spontán jobbra-balra kanyar után éjfél körül megérkeztünk egy kis hotelhez, ahol szerencsére fogadtak minket. Ugyan a WC-t nem lehetett lehúzni, és a szagok furán kellemetlenek voltak, boldogan aludtunk el, hiszen a spontaneitás adta szabadság ritka kincs. Másnap reggel izgatottan nyitottam ki az ablakot és egy meseszép táj látványa fogadott: mindenütt friss zöld színek, gyönyörűen csillogó tó és körülötte hegyek. 2-3 órára egy 17 millliós, szmogos várostól ilyen szépségek vannak, és a kínaiak többségét sajnos-szerencsére ez hidegen hagyja. Az utak, a hegyek, a fák, a tó minden csak a mienk volt egy napra :)

Bárány vagy kutya?

- múlt héten ismét fogorvoshoz utaztam, hétvégére pedig átmentünk HongKongba - amiről már többször írtam, hogy mennyire szeretem. Sajnos ez alkalommal az egész szigetet szürke szmogréteg borította, végig maszkban mászkáltunk és persze a tervezett kirándulást is kihagytuk, mivel szmogban túrázni nem annyira jó. Nagyon nagyon szomorú és egyben felháborító, hogy azért mert Kínában egyáltalán nem szempont a környezet védelme a gyáróriásokra vonatkozó szabályok alkotásakor, a rengeteg szenny még a környező országokra is rátelepszik. És mit tud tenni a hongkongi vagy a dél-koreai lakos? Semmit. Ami még meglepőbb volt, hogy rajtunk kívül kb senki nem viselt maszkot. Valószínűleg a média a megfelelő kedélyállapot fenntartása végett nem igazán hangsúlyozza a szmoggal járó lehetséges következményeket.

- imádok új dolgokat kipróbálni, kisgyermeki izgalommal várok minden ilyen alkalmat :) Tegnap 5-en elmentünk antigravity jógázni, és teljesen kezdőként természetesen az egész leginkább nevetésről és fájdalomról szólt, de minden perc megérte :)

A napok kb 80-90%-ában meghaladja az egészségesnek mondott szint határát a szmog, így mostanában felveszem a maszkot - próbálok erre jobban odafigyelni mint korábban.

A kínaiak tipikus kéz- és fejtartása fotózáskor - így olyan, mint ha virágok lennének. Nagyon cuki :) :)

Már most szeretnék szólni, hogy az elkövetkező 3-4 hónapban 3 csodálatos helyszínről fogok posztolni, amiből az egyik Budapest lesz :) :) :)

Új kilátások

...lélegezz mélyeket, nyugi, ne ess pánikba, a legfontosabb, hogy nyugodt maradj, különben nem fogsz tudni gondolkozni az idegességtől, minden ok, meg tudod csinálni, csak rajtad múlik, szedd össze magad, áááá nem, azt se tudom, hogy mit keresek itt, az egész egy zavar, nincs semmi mondanivalóm, elfutok, nem megyek be.... nincs értelme B opción gondolkozni, újra pár mély levegő és megcsinálod, sőt még jól is fogod magad erezni közben. Hajrá!!
Ehhez hasonló gondolatok cikáztak a fejemben a shenzheni Marco Polo Hotel női mosdójában, ahol a Főnökömet helyettesítve kellett prezentálnom (angolul) a CRM terület előző negyedéves eredményét és a főbb célokat a következő 3 hónapra a helyi menedzserek előtt, a vezérigazgató nyitó beszéde után. Nagyon féltem, nem akartam felmenni arra a színpadra, de elhatároztam, hogy ahelyett, hogy egy bemagolt szöveget igyekszem követni, megpróbálok jelen lenni és talán még élvezni is, hogy 80 kolléga figyel rám.
Végül azt nem tudom, hogy ők élvezték-e, de én igen :)


Talán ilyen sok kihagyással meg nem is posztoltam. 2 hónapja írtam utoljára, nyár elején, most pedig már augusztus vége közeledik.
Egyszerűen szeretek listákat gyártani, gondolatban, papíron, xls táblákban...mindenhol, szóval legszívesebben írnék egy jó hosszú listát, pontokba szedve hogy mik tortentek. És hát tulajdonképpen ez az én blogom, úgyhogy nem törődve azzal, hogy valószínűleg más nem szeret annyira listát olvasni, mint én írni, íme:

- Június elején visszatérve a nyaralásból erőt gyűjtöttem és beszéltem a Főnökömmel, elmondtam Neki, hogy szeretnék motiváltabb lenni és azt érezni, hogy megvan a munkám gyümölcse, kapok elismerést és visszaigazolást, szeretnék fejlődni és sokkal inkább megérteni a döntések mögött húzódó érveket, nem pedig csak végrehajtani... A beszélgetés meglepően jól sikerült, csupáncsak attól, hogy felvállaltam a gondolataimat é s ki mertem mondani, hogy mi bánt. Természetesen kutyából nem lesz szalonna, azóta sem történt pálfordulás, de 2-3 hétig határozottan sokkal lelkesebben jártam be az irodába.
- Július 6-án nem csak egy évvel idősebb lettem, de egyben kínai életem egyéves évfordulóját is ünnepeltem. 12 hosszú hónap :) Őszintén nagyon hálás vagyok, hogy belevágtam, de nem szeretném előről kezdeni.
- Július 15-én új lakásba költöztem. Nem szeretek költözni, pakolni, bezárni az ajtót, de találtam egy jobb lakást ugyanabban a lakóparkban, ígyhát költöztem, pakoltam, bezártam az ajtót, és aztán kinyitottam az 58. emeleten :D Viccesen magas :) Ha innen elköltözök, szeretnék földszinten lakni, vagy legalább olyan magasan, ahova a fák is felérnek :) Ide nem érnek fel, úgyhogy vettem egyet a nappaliba :)

- Amire nagyon büszke vagyok és igazi örömfröccs heti 2-3 alkalommal, hogy újra járok edzeni, ráadásul olyan helyet találtam, ahol boxot is oktatnak. Már 3 órán túl vagyok és alig várom a következőket., nagyon menő az a dagadt, piros box kesztyű :D Nagymamámnak igaza van, nem nőies sport, de már korábban is szerepelt a bakancslistámon. És hát a listák fontosak :)
-  Egyre több külföldi érkezik a céghez, de valahogy a magyar munkaerő továbbra sincs célpontban, egy magyar kollégám van, akivel kb egyszerre kezdtünk. Éppen ezért különösen örültem, amikor meghallottam, hogy egy magyar lány csatlakozik hozzánk hamarosan. Múlt héten megérkezett Ivett (szlovákiai magyar lány). Közös nyelv, közös név, és meg egyidősek is vagyunk.
- 1.5 hónap múlva találkozom a Barátnőimmel!!
- 3 hónap múlva Anyukámmal és Öcsémmel!!
- 4.5 hónap múlva... :) :) :)

A csodás instagram fotókon túl

Néha végigpörgetem az instán posztolt fotókat és még én is irigykedem :) Az elmém szerintem nem is képes befogadni azt a sok meseszép látványt, ami az elmúlt egy évben tárult a szemem elé.

De mit tesz minket igazán boldoggá? Ezt a mindenki által vágyott "valamit" nagyon sok dimenzióban lehet értelmezni. Nálam jelenthet izgatottságot egy közelgő eseménnyel kapcsolatban, jelenthet tökéletes helyszínt, társaságot, az erkölcsi értékeknek megfelelést és kötelességtudást, biztonságot - azonban nem tudok csak egy-egy napra boldog lenni, ha közben hosszabb távon elakadások és kételyek vannak bármelyik fronton is.. Lehetek a világ egyik legvarázslatosabb helyén épp; ha tudom hogy pár nap múlva vár vissza a robot életem, az nyomasztó akkor is ha, ha a robot élet is véges és okkal csinálom, senki nem kötelez rá.
Mire nevel egy ilyen környezet? Beletörődésre, személytelenségre, érdektelenségre. És ez az amire szeretnék nemet mondani, és leporolni a hétköznapi szürkeséget magamról. Ez nagyon nehéz, nekem. Főleg ennyi idő után. Azonban tartozom magamnak magamért annyival, hogy megpróbálom akkor is, ha nem tervezek felfelé ívelő robotkarriert :) Egyszerűbb magamra rántani a takarót, reggelente önsajnálattal kelni és várni a hévégéket. Nem, ez az, ami nem mehet így tovább. Az én döntésem, hogy itt vagyok; én, nem pedig egy kiégett, uncsi, irodai élőhalott. Most ehhez gyűjtök energiát, összpontosításhoz, céltudatossághoz és nyílt kommunikációhoz, minden nap.

(mi tud ebben segíteni egy-egy őszinte beszélgetésen túl? Pár hete elkezdtem meditálni - nagyon távol áll tőlem, mindenfele kalandoznak a gondolataim, de próbálkozom. Igyekszem napi 7,5-8 órát aludni, hogy másnap ne legyek fáradt. Jóga és smoothie power továbbra is :) )

Egy jóideje észreveszem az apró, mindennapi csodákat, a szép természetet, a kedves embereket, de ez már nem elég, kell, hogy a fő vágányon is én utazzak. Hétvégén találkoztam egy hetvenév körüli bácsival, aki kéthetente utazik Skóciából Kínába üzleti ügyben, ugyanakkor hétvégén 30 fokban is elindul egyedül, hogy 7 km-t túrázzon és gyönyörködjön a festő tájban. Nagyon becsülöm az elkötelezettségét és a motivációját.

Remélem, hogy pár éven belül én is megtalálom azt a területet, ami iránt töretlenül tudok lelkesedni hosszú évekig. :)

Az elmúlt hetekben szépséges képeket posztoltam instagramon, és a valóság még annál is szebb volt. 3 Gili szigetet jártunk be és egy napot Lombokon töltöttünk. A Gili szigetek nagyon picik, internet alig, autó egyáltalán nincs, biciklivel és lovaskocsival lehet közlekedni. Kerekpárral kevesebb mint egy óra alatt körbetekerhető mindegyik, persze, ha nem süppedünk el a homokos partszakaszoknál :) Igazi hippy világ :)
Ésss az egyik tengerparti étterem étlapjának főoldalán mit kínálnak? Tradicionális magyar gulyáslevest :) :) (Végül nem teszteltük)

Közben ismét túl vagyok egy fogorvosi látogatáson. Vicces, hogy annyira szugeráltam a fognövekedést, hogy a jobb felső bölcsességfogam kibújt pár hete, deee.... szerencsére már a bal szemfogam is látszik kicsit, a másik egy hónap csúszásban van a doki elmondása alapján. Ez már nagyon jó jel, talán az utolsó 6 hónapos finishbe értem, de ezt nem könnyű megbecsülni.

Íme pár kép Gili-Lombokról. (no photoshop)

Szingapúr Little India