Rég volt már ilyen hétvégém. Nem utaztam sehova, nincsenek lefixált programok (helyette van piac, reggeli jóga, délutáni alvás, mosás, olvasás…) már nagyon kellett. Igaz, van párórányi munkám vasárnap délutánra, de egy ilyen hétvégén most ez sem zavar. Nincs rohanás, kapkodás, csak úgy repkednek a gondolataim az élet nagy és elcsépelt kérdéseivel kapcsolatban.
Tudom, hogy a pozícióm és a vállalati kultúra alapvetően más személyiségű embert kívánna, valakit, akinek a munkája a legfontosabb, aki vérre megy minden egyes sikerélményért, akár másokon átgázolva, buzgón promotálva önmagát. Akit reggeltől estig motivál, hogy megfeleljen, sőt túlteljesítsen, mindegy mibe kerül.
Nagyon fontos a munkám, igyekszem; nagyon sok időt, energiát fektetek abba, hogy a cég profitáljon az én jelenlétemből, ugyanakkor én is fejlődjek. Rengeteg a kihívás, de nem akarom minden áron megnyeri a csatákat… Van, ami fontosabb, és van, amihez már nem szeretnék idomulni.
Vajon a munkájukban görcsösen kötözködő, másokat lenéző, gyakran agresszív emberek otthon visszaváltoznak; a családi, baráti körben mások az értékeik? Nem hiszem. Próbálunk kőkemények, érzéketlenek lenni a ˝gyárban˝, a célokra fókuszálni, azonnali eredményeket produkálni, nem megsértődni, magunkról leperegtetni mindent, ami megsebezhet és közben csodálkozunk, hogy a kapcsolataink laposak? Hogy 1-2 hónap után sem jön szerelem érzése, vagy ha igen, már el is múlt rég? Hogy várjuk a találkozást, az ünnepeket, aztán a jelenben mégsem történik meg a csoda? Azonnal kell minden, de vajon mi azonnal reagálunk? Tudod, hogy mit szeretnél. Lépsz? Teszel érte, vagy csak a külvilág felé nagyok az elvárásaid? Nézegetjük mások színes fotóit, és a jelenben mi mit teszünk, hogy ne legyen szürke? Kétfele szakítjuk saját magunkat, és csodálkozunk, hogy az eredmény sehol sem megfelelő. Egyrészről a gépies elszántság a minta, a magánéletben pedig valós, néha már-már túlcsorduló idilli érzelmek után vágyunk. (Befejeztem az altalanositast)
Szeretném az időmet számomra fontos dolgokra szánni, és nem csak szombat-vasárnap. Szeretnék úgy akár napi 14 órát dolgozni, hogy hiszem, van értelme a munkámnak, és az értelmet nem a fizetésben mérem, hanem fejlődésben/fejlesztésben, egészségben, boldogságban…
Januárban utaztam haza, most pedig már itt a vibráló március. Mindent megtettem az elmúlt 1,5 hónapban azért, ami fontos? 90%-ban igen. Otthon nagyon-nagyon jó volt, köszönöm Nektek. Őszinte beszélgetések, szoros ölelések, régóta tervezett és váratlan programok… nem tudom elmondani, mennyit jelent és hogy feltöltött. Annyira hálás vagyok Értetek. Igen, a szokásosnál stresszesebb voltam, de még dolgoznom kell azon, hogy ne akarjak 100%-osan megfelelni az ideálképeimnek. 😊
Magamnak útmutatás az elkövetkező időszakra, hogy adjak időt annak, aminek idő kell, de ne habozzak lépni és odatenni magam minden pillanatban – mert elmúlik és nem jön vissza.
Sok kapcsolódás nincs a bejegyzés és Kína között 😜 És nem is a negatívizmus szól belőlem, elégedett vagyok az életemmel, az otthoni kapcsolataim továbbra is kivételes gyöngyszemek, a találkozásokkor pedig igenis megtörténik a csoda, de itt nincs plafon. Minden nap lehetek jobb és tudatosabb. (Tudatosság nem egyenlő a tervekhez való ragaszkodással. A tudatosság önismeretet és az energiám, figyelmem összpontosítását jelenti a számomra értékes dolgok irányába.)
Vissza a Földre 😎
- A munka továbbra is extrán intenzív. Dolgozunk egy új folyamat bevezetésén, ami szakmailag igazi kihívás.
- Többeteknek említettem a hiper-szuper fontos prezentációt, amire otthon is sokat készültem. Jelentem, túl vagyok életem első angol nyelvű előadásán, amit munkahelyem felsővezetőségének tartottam. (10/6)
- Múlt hétvégén ismét meglátogattam a fogorvost, legközelebb kapok egy csini szerkentyűt a szájpadlásomra, hogy nagyobb erőt fejtsenek ki a kibújni nem akaró, óriási szemfogaimra.
- Tianjinbe is érkezik lassan a tavasz, már sokat süt a nap, és szerencsére most a szmog sem annyira erős. A piacon már árulják az epret és a mangót 👏👏😍
- Jövő hétvégén Shanghaiba utazunk, igyekszem majd hamar képeket feltölteni.
- Március végén Dél-Kínában, Zhuhaiban tartják az éves Management Konferenciát, ahol a cég vezetői vesznek részt. Kíváncsian várom.
- Az angol: vissszatérő, örök mumus. Időt kell neki hagyni, de minden nap tennem kell(ene) érte, többek között ezért is 90%-os a teljesítményem. Sokkal többet és tudatosabban akarok foglalkoznom az angolom fejlesztésével. Amint ezt feltöltöttem, meg is nézek egy újabb TED videót 💪🏻
