Büdös és finom? Szenvedsz és élvezed? Félsz, de megteszed? Igen!

Mielőtt elkezdek írni, végig gondolom, hogy mik történtek velem az elmúlt időszakban, és hát ismét hosszú a lista...  szerencsére :) Vagyis inkább úgy fogalmazok, hogy nagyon tetszik, hogy Ázsia, Kína ennyire sokszínű és változatos, viszont kell azért egy óriási adag nyitottság is ahhoz, hogy ezt megtapasztaljam. Csukott szemmel is lehet itt élni, és akadnak, akik ezt így is teszik...

"Kedves Jess és Eric, Szülők! Üdvözlöm a kedves vendégeket. Nimen hao. Ivett vagyok, Jess vezetője. Nagyon köszönöm a meghívást, hogy részese lehetek ennek a csodás eseménynek. Én egy kis európai országból származom, ahol a szokások és az ünnepek teljesen különbözőek, viszont amikor két ember egybekel, ketten lesznek egy család, az az életünk egyik legfontosabb állomása, mindegy, hogy honnan vagyunk és hol vagyunk épp...." - mondtam egy színpadon állva, angolul, kb 150 kínai ember előtt az egyik beosztottam esküvőjén 2 héttel ezelőtt. Nem volt egyszerű kiállni és beszédet mondani , főleg úgy, hogy a vendégek javarészének fogalma sem volt, miről beszélek, és én voltam az egyetlen külföldi. (Természetesen tolmács fordított.)
Kínában nincs lakodalom, a szertartás egy rövid, kb fél órás show, amit egy vacsora követ, nincs zenekar, nincs buli  és hajnalig tartó mulatás. Van viszont fényűzés, 3-4 szett habos babos ruha, és RMB-vel (kínai valuta) megpakolt vörös borítékok. Ezekkel együtt is nagyon jól éreztem magam, és meghatott a meghívás, illetve az egész esemény, ahogy a szülők elmondták a beszédüket kis papírkáról olvasva. Ők a gyermekük születése óta arra gyűjtenek, hogy illő hozománnyal eresszék útjára egyszem lányukat/fiúkat. És a társadalom hierarchikus felépítéséből adódóan a vezető szerepe is teljesen más mint otthon. A vőlegény és a menyasszony főnöke (én) is köszöntőt kellett mondjon, kiemelve a kolléga munkában való eredményes helytállását, ezzel megnyugtatva az anyóst/apóst, hogy gyermekük helyesen választott.
Az első sorban ülve azon gondolkoztam, hogy milyen szerencsések, hogy együtt van a csalás, és nekem mennyire hiányoznak az otthoniak. Majd az jutott eszembe, hogy amit most látok, az akár egy ismeretterjesztő műsorban is helyet érdemelne. :) Igazán értékes fél nap volt számomra, hálás vagyok, hogy ott lehettem, ahogy azért is, hogy 2 nappal azelőtt pedig egy 1 éves indiai kisfiú születésnapján vettem részt, Szingapúrban. Leírhatatlanul értékesnek tartom ezeket a kulturális tapasztalásokat, és nagyon nagyon jó érezni a nyitottságot és a befogadást.

Többször írtam, hogy imádom, ha valami először történik, ebből is akad itt bőven, 10 hónap után is.
Például nemrég életemben először kóstoltam papaját, aztán duriánt, ami annyira büdös, hogy több helyen tiltott a fogyasztása, illetve jackfruit-ot. Utóbbi kettő hasonlít egymásra, a jackfruit kevésbe kellemetlen szagú, az íze pedig fokhagyma, hagyma, banán és ananász keveréke :) :) És természetesen mindhárom roppppant egészséges :)

Durian

Jackfruit

Amit még tapasztaltam az elmúlt 3 hétben:
- nem vidám érzés egy távoli reptérről anyák napi képeslapot feladni, viszont legalább volt bélyegautomata, igy éjfelkor is postára tudtam őket adni
- szenvedtem, iszonyú nehéz volt, kapkodtam a levegő után az emelkedőn, de akkor is eszméletlenül imádok futni, napsütésben, gyönyörű környezetben. Nagyon szuper volt ezt újra érezni fél év kihagyás után. Miért élvezzük, ha közben rossz? Mi a motiváció?
- 45 percen keresztül próbálni csak a ki- és belégzésre koncentrálni :) Elvileg ez a meditáció, még eléggé idegenek vagyunk egymásnak...
- most hétvégén sétáltam a napsütésben, (a pekingi miniszteri találkozónak köszönhetően nem volt szmog,) élveztem a jó időt, amikor döbbenten láttam, hogy a mellettem lévő ház ajtaja nyílik, a nagymama kezében tart egy csecsemőt, aki épp lendületesen végzi kis és nagy dolgát az aszfaltra 1,5 m magasból. Igen, ilyet sem láttam eddig, pedig gyanítom, gyakori. A régi házakban tudtommal nincs mosdó, közös fürdőket használnak.
- 1-2 hónapja ellepték Tianjint a kerékpárok, mobilapplikációval, és egy nagyobb összeg befizetése után bárki használhatja őket. Eddig is káoszos volt a közlekedés, most még inkább, mivel bárhol ott lehet hagyni ezeket a bringákat használat után, tele vannak a járdák. Ennek ellenére ma én is kipróbáltam 2-szer 10 percre és vidám, gyermeki érzés volt letekerni azt az 5 km-ta folyóparton.

- és a legfontosabb: megtapasztaltam, hogy milyen érzés valakiért igazán izgulni, 7500 km-ről szorítani a kezét, miközben világra hozza a kisbabáját :) :) Nagyon nagyon büszke vagyok rá, csodálatos Anyuka már most :)

Biciklik Tianjinben

Tipikus Shenzhen