De mit tesz minket igazán boldoggá? Ezt a mindenki által vágyott "valamit" nagyon sok dimenzióban lehet értelmezni. Nálam jelenthet izgatottságot egy közelgő eseménnyel kapcsolatban, jelenthet tökéletes helyszínt, társaságot, az erkölcsi értékeknek megfelelést és kötelességtudást, biztonságot - azonban nem tudok csak egy-egy napra boldog lenni, ha közben hosszabb távon elakadások és kételyek vannak bármelyik fronton is.. Lehetek a világ egyik legvarázslatosabb helyén épp; ha tudom hogy pár nap múlva vár vissza a robot életem, az nyomasztó akkor is ha, ha a robot élet is véges és okkal csinálom, senki nem kötelez rá.
Mire nevel egy ilyen környezet? Beletörődésre, személytelenségre, érdektelenségre. És ez az amire szeretnék nemet mondani, és leporolni a hétköznapi szürkeséget magamról. Ez nagyon nehéz, nekem. Főleg ennyi idő után. Azonban tartozom magamnak magamért annyival, hogy megpróbálom akkor is, ha nem tervezek felfelé ívelő robotkarriert :) Egyszerűbb magamra rántani a takarót, reggelente önsajnálattal kelni és várni a hévégéket. Nem, ez az, ami nem mehet így tovább. Az én döntésem, hogy itt vagyok; én, nem pedig egy kiégett, uncsi, irodai élőhalott. Most ehhez gyűjtök energiát, összpontosításhoz, céltudatossághoz és nyílt kommunikációhoz, minden nap.
(mi tud ebben segíteni egy-egy őszinte beszélgetésen túl? Pár hete elkezdtem meditálni - nagyon távol áll tőlem, mindenfele kalandoznak a gondolataim, de próbálkozom. Igyekszem napi 7,5-8 órát aludni, hogy másnap ne legyek fáradt. Jóga és smoothie power továbbra is :) )
Egy jóideje észreveszem az apró, mindennapi csodákat, a szép természetet, a kedves embereket, de ez már nem elég, kell, hogy a fő vágányon is én utazzak. Hétvégén találkoztam egy hetvenév körüli bácsival, aki kéthetente utazik Skóciából Kínába üzleti ügyben, ugyanakkor hétvégén 30 fokban is elindul egyedül, hogy 7 km-t túrázzon és gyönyörködjön a festő tájban. Nagyon becsülöm az elkötelezettségét és a motivációját.
Remélem, hogy pár éven belül én is megtalálom azt a területet, ami iránt töretlenül tudok lelkesedni hosszú évekig. :)
Az elmúlt hetekben szépséges képeket posztoltam instagramon, és a valóság még annál is szebb volt. 3 Gili szigetet jártunk be és egy napot Lombokon töltöttünk. A Gili szigetek nagyon picik, internet alig, autó egyáltalán nincs, biciklivel és lovaskocsival lehet közlekedni. Kerekpárral kevesebb mint egy óra alatt körbetekerhető mindegyik, persze, ha nem süppedünk el a homokos partszakaszoknál :) Igazi hippy világ :)
Ésss az egyik tengerparti étterem étlapjának főoldalán mit kínálnak? Tradicionális magyar gulyáslevest :) :) (Végül nem teszteltük)
Közben ismét túl vagyok egy fogorvosi látogatáson. Vicces, hogy annyira szugeráltam a fognövekedést, hogy a jobb felső bölcsességfogam kibújt pár hete, deee.... szerencsére már a bal szemfogam is látszik kicsit, a másik egy hónap csúszásban van a doki elmondása alapján. Ez már nagyon jó jel, talán az utolsó 6 hónapos finishbe értem, de ezt nem könnyű megbecsülni.
Íme pár kép Gili-Lombokról. (no photoshop)
 |
| Szingapúr Little India |
