2017. szeptember 10., vasárnap

Egyszer fent, máskor lejjebb



Szeretem erősnek és lendületesnek érezni magam, mert olyankor  nincs kérdés, az energiák csak úgy áramlanak, minden lehetséges. Az elmúlt hét nem volt könnyű, minden nap késő estig dolgoztam, és mostanra (vasárnap délután) érzem, hogy elfáradtam - otthonülős, teázós, befordulós hangulat van rajtam, de most ezt is szeretem :) Nincs energiám megváltani a világot, és örülök, hogy nem vesznek körül emberek, akiknek válaszolnom kell - ez most így pont jó. Olyan őszkezdeties. Csak ülök itt a vízparton, tetszik, hogy nem nagyon szmogos a levegő és keresem a gondolatokat, amiket érdemes megörökíteni.

Nem kell ahhoz Kínáig jönni, hogy az életünk megváltozzon, és nem kell ahhoz blogot írni, hogy emlékezzünk. Igyekszem sokmindennel megtölteni a napjaimat, új dolgokat kipróbálni, de ettől még igenis emlékszem és az új élmények nem törlik, hanem tágítják a memóriánk tárhelyét.  Hiszem, hogy a kapcsolatok tartóssága teljesen más dimenziók mentén értelmezendő. Hiszem, hogy ha én gondolok Rád, akkor Neked is eszedbe jutok, mert ha valaki számít, akkor az idő és a távolság csupáncsak egy-egy szám - nem fontosak. Ettől függetlenül persze sokszor megszakad a szívem, hogy nem lehetek otthon, hogy nem ölelhetlek meg, hogy nem mosolyogsz rám, hogy nem mondod el mi bánt, mert azt hiszed hogy zavarsz és mert messze vagyok, hogy nincs időm válaszolni, mert nem akarom csak kipipálni azt az e-mailt - de ettől még mindketten tudjuk, hogy számít a másik.

Nagy kihívás az időt a prioritásoknak megfelelően beosztani, néha a legfontosabbra jut a legkevesebb és ez nincs így jól.

Három dolgot szeretnék megemlíteni az elmúlt hetekből
- augusztus közepén 3-an kitaláltuk, hogy hétévégre elhagyjuk a szeretett-szennyezett városunkat, bérlünk egy autót, és pénteken munka után útra kelünk. ...és körülbelül a tervezés itt be is fejeződött, ugyanis a sok meló miatt már az autókölcsönző üzlet előtt álltunk, de még mindig nem tudtuk, hogy hova megyünk és hogy hol fogunk aludni :) Autót kölcsönözni Kínában nem drága, viszont macerás. Először is nem vezethetsz a jogosítványoddal, itt, Kínában is le kell vizsgáznod. Másodszor a bérléshez a kauciót kizárólag kínai hitelkártyával lehet kifizetni (nem készpénzzel és nem kínai bankkártyával). 320.000 Ft-nak megfelelő RMB-t pedig nem mindenki fizet ki helyettünk csak úgy - végül az egyik kollégám kínai nyelvtanára hitelezte meg az összeget nekünk. (A külföldieknek itt nincs helyi hitelkártyája) Szóval nem egyszerű, de ha mindkét feltétel pipa, onnantól adott egy szép új autó mindösszesen 10.000 Ft-ért 36 órára. Fél 10-kor keltünk útra, korom sötétben, közben az eső is eleredt. 20 perc után kiértünk az autópályára, újabb érdekességek: a balról előzünk, irányjelző használat és világítás itt nem igazán ismert fogalmak. Pár spontán jobbra-balra kanyar után éjfél körül megérkeztünk egy kis hotelhez, ahol szerencsére fogadtak minket. Ugyan a WC-t nem lehetett lehúzni, és a szagok furán kellemetlenek voltak, boldogan aludtunk el, hiszen a spontaneitás adta szabadság ritka kincs. Másnap reggel izgatottan nyitottam ki az ablakot és egy meseszép táj látványa fogadott: mindenütt friss zöld színek, gyönyörűen csillogó tó és körülötte hegyek. 2-3 órára egy 17 millliós, szmogos várostól ilyen szépségek vannak, és a kínaiak többségét sajnos-szerencsére ez hidegen hagyja. Az utak, a hegyek, a fák, a tó minden csak a mienk volt egy napra :)



Bárány vagy kutya?


- múlt héten ismét fogorvoshoz utaztam, hétvégére pedig átmentünk HongKongba - amiről már többször írtam, hogy mennyire szeretem. Sajnos ez alkalommal az egész szigetet szürke szmogréteg borította, végig maszkban mászkáltunk és persze a tervezett kirándulást is kihagytuk, mivel szmogban túrázni nem annyira jó. Nagyon nagyon szomorú és egyben felháborító, hogy azért mert Kínában egyáltalán nem szempont a környezet védelme a gyáróriásokra vonatkozó szabályok alkotásakor, a rengeteg szenny még a környező országokra is rátelepszik. És mit tud tenni a hongkongi vagy a dél-koreai lakos? Semmit. Ami még meglepőbb volt, hogy rajtunk kívül kb senki nem viselt maszkot. Valószínűleg a média a megfelelő kedélyállapot fenntartása végett nem igazán hangsúlyozza a szmoggal járó lehetséges következményeket.








- imádok új dolgokat kipróbálni, kisgyermeki izgalommal várok minden ilyen alkalmat :) Tegnap 5-en elmentünk antigravity jógázni, és teljesen kezdőként természetesen az egész leginkább nevetésről és fájdalomról szólt, de minden perc megérte :)






A napok kb 80-90%-ában meghaladja az egészségesnek mondott szint határát a szmog, így mostanában felveszem a maszkot - próbálok erre jobban odafigyelni mint korábban.


A kínaiak tipikus kéz- és fejtartása fotózáskor - így olyan, mint ha virágok lennének. Nagyon cuki :) :)



Már most szeretnék szólni, hogy az elkövetkező 3-4 hónapban 3 csodálatos helyszínről fogok posztolni, amiből az egyik Budapest lesz :) :) :)


vissza a kezdetekhez

Veled a pocakomban írtam ide utoljára. 3 éve. Az írás terápia. Nekem. Emlékszem, már alsó tagozatos koromban is naplót vezettem, amit évekke...