be scared and do it anyway

(Magyar verzio lentebb)

I was already thinking to translate my blog articles into English just for fun and to practise, but this time the reason of not writing in Hungarian is a bit different.

In general everything is fine here, I am really graceful for being in Singapore, having the opportunity to reinvent my career journey, but... today I was asked: "How is the way you are living your life affecting those around you?"  Simple question. The horrible part is that I realised that literally there was nobody around me. I cannot think anymore only to my Hungarian friends because I want to rebuild my life HERE (=Singapore).   If I don't connect HERE, how could it happen? I must build my network in Singapore, and I hate this "must", because it has task-smell, and it is not smooth at all.
I also realised that I had been disconnected already  for 2-2.5 years, since I left Hungary in July, 2016. I was part of a team, I had people around me, but it was given, it was work, not chosen by me. 80-90% of my "local" communication in China was driven by work and so, majority of the cases it was by a CRM Life Cycle Manager, not by Ivett.
What does it mean? Literally I need to start to learn how to build meaningful relations and create deep conversations from the basic,  because I absolutely lost my skills. I know it sounds weird, but I have issues with going to events alone and talk to strangers smoothly and naturally. If by accident it is happening, after couple of Minutes I am already thinking: "okay, okay, but what to ask/say next to not to have that awkward silent, or just to give some real meaning to our talk?!"...  Which is obviously already sucks, since I am not presence.
Therefor I decided that I need to make real steps to change this situations, because I have 3 options:

-Option1. I am moving home (Hungary), where I can take power and some kind of 'being unique' feeling from my Asian life experience. Most probably I could find manager job in short period of time, I could go back to my friends and also join some new communities and maybe together create something great, or at least working on having impact, inspiring others and grow together. It would be so much easier. Because I would feel home. Because it would be safer and more comfortable. (At this stage I would consider this step as failure or giving up before start.)
- Option 2. I will stay here or anywhere abroad, still continue to discussing everything with myself, once per month attending a social event or bbq where I have a chance to talk to others. Otherwise maybe reading some books, listening some videos online and hoping to find something which is enough interesting, inspiring to go for it. And maybe in 1-2 years having babies as an excuse for cutting down my dreams. For sure I can sell this one  on instagram as  well :)
- Option 3. Stop just exploring and planning. Do something which is super uncomfortable  and be enough brave to be the most junior, the slowest, the less innovative... because if You don't speak the language fully, if nobody invited You to be here, if You wanna do something great, You need to be humble and vulnerable. (and for sure still having babies before my hair gets grey :D)

Unquestionably I go for the 3rd option and
- writing all of my blog posts in English, in spite of the fact that for sure only Hungarians are reading it. Why? Because it scares me. Because it is much harder. Because this is the language I must use when connecting to people, when building real relationships, so I must take the risk, that it is full of mistakes and sounds too basic. And hope after one year it will be much better and maybe once I will write my own book in English :) :)  (I was just kidding.)
- going to find an English (from UK) English teacher not only to improve my English, but to practise talking in English. Listening podcasts and watching videos doesn't improve effectively my speaking skills, so I will have an English teacher for a while. Fortunately there are couple of online platforms for that.
- going to be a member of a woman association community, where I hope to find a network which motivates to get better and better, and focusing on how to reach my life vision. Sounds fancy, but I am super scared to feel lost, stupid and minor around those brave, smart and goal oriented ladies.
- asking for friendly chat from strangers, whose career path looks impressive based on their Linkedin profile and try to get deeper insights about the local market and companies before applying for jobs. (I already have one agreed date for the 1st week of December :))

On Saturday (10th of November) I am travelling to Bali to gather some volunteering experiences. At least for the first one week I will try to forget this job-seeking hustle and just focus on the children around me and try to enjoy it as much as I can.

This post doesn't mean that I am not proud of my achievements from the past, I still know that I improved a lot through the challenges I took,  and it is great. I just feel that I kind of stopped in the last 2-3 months, and I would like to be proud again ;)

If You read it, and somehow it resonates to You, pls leave your comment even in Hungarian :) Thank You.

***

Mar korabban is megfordult a fejemben, hogy szuper gyakorlas lenne leforditani angolra a blogbejegyzeseimet, de ezuttal kicsit komolyabb erv szolt az angol nyelvu iras mellett.

Osszessegeben minden rendben van itt velem, tenyleg igazan halas vagyok, hogy Szingapurban elek es lehetosegem van arra, kogy ujragondoljam, mit szeretnek kezdeni a karieremmel. Azonban ma szembejott velem egy kerdes: "Milyen hatassal van masokra az, ahogy az eletedet eled?" Egyszeru kerdes, mar el is kezdtem volna hazafele gondolni, a magyar ismerosokre, baratokra, csaladra, majd megtorpantam es jott a felismeres. En itt szeretnek munkat talalni, fejleszteni magamat, elni 1-2-3 evig, szoval nem mehet ez igy, hogy tovabbra is az egyetlen kozeg, ahova tartozom, az Magyarorszaghoz kot. Mert a szintiszta igazsag az, hogy itt nincs korulottem senki.  Senki. Hogy epithetem az eletemet eredmenyesen, ha nincsenek emberek, akik korulvesznek, akikkel beszelgetek, akikkel kapcsolodunk? (A hazastars nagyonis jelen van, de magyar leven nem szamolom :P) Szoval muszaj, hogy szocializalodjak, es nem feltetlenul eletre szolo baratsagokat keresek, mert imadom a barataimat es szerencsere a tavolsag nem akadaly, hogy tartsam veluk a kapcsolatot, de itt is kell, hogy legyen tarsasag, kozosseg, muszaj, hogy bekeruljek az aramlatba, mert csak igy fogok haladni es nem egy helyben toporogni. Es utalom azt, hogy muszaj. Hogy azert teszem, mert szuksegem van ra. Hogy ugy erzem, szivesseget kerek es az egesz olyan feladat-szagu, nyogvenyelos.
Ahogy ezen kattogtam, arra is raeszmeltem, hogy valojaban mar 2-2.5 eve tart ez a helyzet, amiota elkoltoztem otthonrol. (2016. Julius) Kinaban ugyan rengeteg ember vett korul a munkambol adodoan, de az adott volt, nem voltak igazi osszetalalkozasok, nem nem volt tul sok igazan oszinte beszelgetes. A kommunikaciom 80-90%-at lefedte a munka, es az esetek tulnyomo reszeben ott nem is en nyilvanultam meg, hanem a szerep, amit betoltottem a munkamban, az amit a poziciom elvart tolem.

Mit jelent mindez? Konkretan elvesztettem a szocialis kepessegeimet, ezert ujra meg kell tanulnom, hogy hogy tudok beszelgeteseket kedzemenyezni es kapcsolodni a felszinen kapirgalas helyett. Pontosan tudom, hogy ez mennyire nagyon benan hangzik :D De tenyleg komoly blokkok vannak bennem, amikor elmegyek itt kulonbozo esemenyekre - egyedul - es idegeneket kell megszolitanom, aztan lazan beszelgetni veluk. Ha ez meg is tortenik, nehany perccel kesobb mar azon agyalok, hogy: jol megy ez, szuper, de akkor ezt igy kene folytatni is tovabb. Mit kerdezzek tole, hogy elkeruljem az ilyenkor tipikus kinos csondet, ami azt jelzi, hogy ennyi volt, kifulladt?!" ... es nana, hogy ilyeneken agyalni nem annyira szerencses, mert mint egy onbeteljesito joslat, mar meg is tortenik, eroltetette valik az egesz, hiszen nem vagyok jelen.

Szoval a fentiek tukreben 3 valasztasom van:
- Opcio 1. : Hazakoltozom, ahol sokkal magabiztosabb vagyok, talan meg az azsia sztorim miatt kicsit kulonleges is, ami sok esetben jelenthet elonyt. Valoszinuleg rovid idon belul talalok vezetoi melot, vegre ujra minosegi idot tolthetek a barataimmal, talan becsatlakozom nehany inspiralo kozossegbe, ahol egyutt fejlodunk, dolgozunk valami elore mutaton. Annyival konnyebb, kenyelmesebb es kevesbe ilyeszto. Csupancsak azert, mert otthon lennek. ( Ez egy abszolut ertekes es szinten eloremutato verzio, azonban a jelenlegi helyzetemben ezt kudarcnak konyvelnem el, hiszen feladnek valamit, amit meg el sem kezdtem.)

Opcio 2.: Itt maradok, vagy akar elkoltozunk egy masik orszagba, tovabbra is mindent jol megbeszelek magammal, neha elmegyek egy-egy rendezvenyre, mondjuk ugy havi 1-szer, hogy azert beszegessek emberekkel neha neha. Amugy meg olvasassal, online kurzusokkal, motivalo videok nezesevel (mindezt angolul) toltom az idom, es drukkolok, hogy szembe jojjon egy váó lehetoseg, amire aztan igent mondok. Es talan 1-2 even belul gyereket is vallalnek, ami tokeletes magyarazat arra, hogy most epp nem vagyok bator es miert engedek inkabb teret a felelmeimnek. Minden bizonnyal instagramon ezt is szepen be lehetne csomagolni. :)


Opcio 3.: Abbahagyom a tervezgetest es a megfigyelest es elkezdem csinalni a dolgokat, foleg olyanokat, amikhez nincs kedvem, amiktol gorcsbe randul a gyomrom, amihez igazi jelenlet kell. Vallalom azokat a helyzeteket is, amiben nincs tapasztalatom, amiben benanak erzem magam... Miert? Mert ha olyan helyen elek, ahova senki nem hivott, ahol a nyelv nem az anyanyelvem, de en megis itt szeretnek ELNI, es elvezni azt az eletet, akkor ehhez vallalnom kell a gyengesegeimet es alazattal, celtudatosan vegigmenni az uton

Talan irnom sem kell, hogy a 3. szenariot valasztom, es:
- innentol angolul jonnek majd a bejegyzesek annak ellenere, hogy csak magyarok olvassatok. Miert? (Nem, nem szeretnek kimenni a nemzetkozi piaccal a sztorimmal. Egyelore. ) Azert, mert ez baromi nehez nekem, mert ijeszto felvallani, hogy mennyivel nehezebben megy igy, mint magyarul, hogy valoszinuleg tele van hibakkal es egyszeru a megfogalmazas. Viszont ez az a nyelv, amin nekem tudnom kell igazi kapcsolatokat kialakitani - ha egyszeru es bena, akkor is :) Es nagyon remelem, hogy ez a kis lepes is hozzajarul ahhoz, hogy egyszer majd angolul adjam ki az elso konyvemet :D (vicceltem)
- keresek egy angol (=Angliabol szarmazo) angol tanart, nem csak, hogy a nyelvtudasomon csiszoljon, hanem, hogy beszeljunk, beszeljunk, beszeljunk. Sajnos a passziv tanulas, interakciok nelkul nem javit hatekonyan a beszed kessegeimen. Szerencsere rengeteg olyen internetes felulet van mar, ahol tanarok hirdetik magukat es az orakat lehet skype/facebook chat feluleten tartani.
- csatlakozom egy noi szakmai kozosseghez, ahol remlehetoleg egy olyan kozosseg tagja lehetek, ami segit a fejlodesben es a celok elereseben. Ez igy eleg divatosnak hangzik, de higgyetek el, hogy en tenyleg be vagyok sz..va, es icipicinek erzem magam ezek kozott a celtudatos, bator nok kozott. (A heten mar voltam egy esemenyen a csoport szervezeseben, ugyhogy pontosan tudom, mirol beszelek.)
- Linkedinen keresek olyan szemlyeket, akiknek a szakmai hattere, pozicioja vagy a ceg, ahol jelenleg dolgoznak, erdekes lehet szamomra es elhivom oket kavezni. Hiszem, hogy ez segit majd, hogy jobban megismerjem a piacot, hogy kapcsolatot epitsek, es hogy tisztabb kepet kapjak azokrol a vallalatokrol, amik szoba johetnek, mint kovetkezo munkaltato. Ez is tok egyszerunek hangzik, nem?! Vegulis, olyan mint ha randizni hivnek idegeneket... (tádddám, mar van is egy lebeszelt talalkozom december 6-ra)

Szombaton (igazabol epp most, mert a repulorol irom a magyar verziot) Balira utazom es vegre onkenteskedni fogok - olyan regen szerettem volna ezt kiprobalni. (Es csak mondom, hogy ez is ijesztobb most, hogy mar mindjart ott vagyok.) Igyekszem legalabb egy hetig kicsit elfeledkezni errol az egesz munkakeresos, kapcsolatepitos helyzetrol es csakis a gyerekekre fokuszalni, meg hogy elvezzem, amit epp csinalok.

Ez a bejegyzes nem jelenti azt, hogy padlon vagyok, osszeomlottam es mindent elfelejtettem, amire korabban olyan nagyon buszke voltam. Viszont most ugy erzem, hogy megtorpantam az elmult 2-3 honapban es szeretnek ujra buszke lenni :)


Ha barmi gondolatod tamadt, ahogy olvastad a sorokat, kerlek, oszd meg velem :) koszonom