Qingdao es ket kis sztori

Kepek tovabbra is feltoltes alatt.

Ez a post azert erdekes, mert epp a Tianjin repteren ulok, es varom, hogy felszallhassak a Changshaba indulo jaratra. (A Tianjin – Changsha tav kb 1300 km, 2 ora repulovel.)

Az emberi termeszet, szervezet egy csoda, kepes alkalmakodni a legjobb es legrosszabb korulmenyekhez is. Ezt akkor tapasztaltam meg igazan, amikor januar vegen feltettek a fogszabalyzomat. Az elejen rettentoen furcsa volt, kifejezetten kellemetlen, rossz volt beszelni, nevetni, enni; egy honappal kesobb mar alig zavart, mostanra pedig hozzam nott, nem foglalkozom vele. Ezt azert irom, mert nem szeretnem, hogy az otthoniaktol oly nagyon kulonbozo elmenyek gyorsan termeszetesse valjanak, hiszen az egy csoda, ami velem tortenik. A csoda kifejezes alatt nem azt ertem, hogy a mindennapokat csak moka es kacagas teszi ki, mert egyaltalan nem, viszont halas vagyok ezert a lehetosegert.

Kozben indul a gep. Changshaban talalhato a ceg egyik CallCentere, nagyon kivancsi vagyok, mennyire lesz hasonlo a magyar viszonyokhoz. Egy biztos, mereteiben jelentos a kulonbseg.

Ahogy korabban irtam, mult hetvegen elutaztunk, igy verge Tianjinen kivul mas varost is lattam. Qingdao 8 millios “kisvaros”, a 300 km/ora sebessegu vonattal ropke 5 ora alatt ertunk oda. A speedy train elvileg sosem kesik, most tobb, mint egy orat vartunk, amit megelozott 2 ora sorban allas. Hiaba vettuk meg online a jegyeket, azt szemelyesen at kell venni, es a vasutallomason mindig oriasi a sor. 

A hetvege szuperul sikerult, de beszeljenek a kepek :)

Szombaton megmasztuk a Laoshan hegyet, ami valoban lelegzetelallito, egyreszt, mert gyonyoru; masreszt, mert meleg van, magas a paratartalom, es meglehetosen meredek ut vezet a csucsra, ugyhogy bizony kapkodtam a levego utan rendesen. A latvany karpotolt.

Este ellatogattunk a seafood streetre, ami szamomra maga az idill. Biztos vagyok benne, hogy sokakbol undort valtana ki, ami ott zajlik, de en tatott szajjal neztem jobbra-balra. Vegul polipot, rakot, kagylot, tintahalat es homart ettunk. Kinaban az a szokas, hogy sokfajta etelt rendel az asztaltarsasag, mindent bepakolnak kozepre, es palcikaval csemegeznek, ki amibol szeretne. Ez azert jo, mert egy etkezes alatt tobb izt is kiprobalhatunk.

Masnap amerikai reggelivel inditottunk, ami jol esett, mivel mar tobb, 2 hete csak kinai etelt eszem (az IKEA kivetelevel), es bar kedvelem a kinai konyhat, bizonyos izek hianyoznak. A nap hatralevo reszere starndolast terveztunk a Golden Beachen. Az elnevezes alapjan gyonyoru, aranyloan csillogo, homokos  tengerpart jelent meg a kepzetemben… A valosag egeszen mas volt, a legundoritobb tengerpart, amit valaha lattam. Nem hiszem el, ha nem a sajat szememmel gyozodok meg rola. Forrosag, szmog, rengeteg ember ul zsufoltan muanyag szekeken asztalok korul a napernyok alatt, es mindenutt zold alga es szemet. Ismet beszeljenek a kepek…  es nem, nem martoztam meg a vizben. :)

Kb 1,5-2 orat voltunk a strandon, majd ugy dontottunk, hogy az algarengeteget sorre csereljuk. Qingdao ugyanis Kina szerte hires a sorerol. Megerte valtani ;)

Es egy kicsit a munkarol:

Tovabbra sem erzem, hogy oriasi sebesseggel fejlodne az angolom. Ahogy fent irtam, holnap meglatogatjuk egy kolleganommel es a fonokommel a CallCentert, majd este atutazunk vonattal Shenzhebe, ahol a termekmenedzsmenttel talalkozom. Sokat varok ettol a par naptol, egyreszt bizom benne, hogy tisztul a kep a ceg mukodesevel, celjaival es az en szerepemmel kapcsolatban, masreszt a fonokom eleg elfoglalt, eddig nem sokat beszelgettunk, most majd erre is sor kerul.

Azt gondolom, hogy osszessegeben sikerult pozitiv kepet kialakitanom magamrol a kollegak koreben, de nem nehez elkepzelni, hogy ahogy otthon a szegenyes szokincs gyakran az inteligencia, szakertelem hianyat jelenti, feltetelezem, ez itt sincs maskepp. Es ezen mihamarabb szeretnek valtoztatni. Fontos, hogy a fonokom es a csapatom szamara ne legyen kerdes a hozzaertesem.

Az ultrahatekony angol nyelv fejlesztes kapcsan minden tippet szivesen fogadok :)

Sokan mondjatok, hogy ez termeszetes, es hogy meg par hetig legyek turelmes, utana nem lesz gond az angollal, de nagyon nehez ezt elkepzelnem. Akarhogyis bizom benne, mert hiszek a gondolat teremto erejeben (racionalis keretek kozott :) )

Roviden a munkatarsakrol:

Az itt levo kulfoldiek nagy resze cseh, mivel a ceg cseh tulajdonu. Gyakran fordul elo, hogy csak cseh vagy kinai parbeszedet hallok magam korul. Van meg nehany szlovak is, es a CRM csapatban (ahol en is dolgozom) kozvetlen kollegam egy bulgar fiu es egy litvan lany. Osszessegeben mindenki kedves es segitokesz, de meg mindig a megfigyelo fazisban vagyok. Egy cseh fiut leszamitva nem mernem senkivel megosztani a szemelyes gondolataimat, ketelyekeimet. Nem vagyok meggyozodve, hogy mindenki az ‘egy mindenkiert, mindenki egyert’ elvnek megfeleloen jatszik. Meg nem tudom megkulonboztetni a bullshitet a valodi tartalomtol, otthon ez mar ment :)

Ket kedves tortenettel zarom a bejegyzest – mindegyik olyan, ami valoszinu kesobb is megmosolyogtat:

1. Qingdaobol hazafele menet egy kinai no ult mellettem a vonaton, vegig zenet hallgatott, nem beszelgettunk. Az ut vege fele kozeledve a kezembe nyomott egy kepeslapot, amin kinaul es angol forditassal is szerepelt nehany javaslat, hogy hova erdemes ellatogatnom Kinaban :)

Nagyon nagyon jol esett a varatlan kedves gesztus, mar csak azert is, mert en is gyakran kuldok kepeslapot a baratoknak, csaladtagoknak haza. A csavar a sztoriban, hogy par perccel kesobb vettem csak eszre, hogy a kepeslapon egy borton szerepel, ahol kifejezetten europai emberek raboskodnak….

2. Csutortok reggelre iszonyat mennyisegu eso hullott a varosra, az utakon hompolygott a viz, alig ertunk be a munkaba, mindenki csurom vizes volt. Delutan kijott a kommunikacio, hogy azonnal menjunk haza, mert kiszamithahatlan, hogy mi lesz kesobb. A tortenet mellekvaganyakent megemlitem, hogy hazafele menet  csak a labamra koncentraltam es, hogy ne lepjek bele semmibe, igy lefejeltem egy csovet. Epp egy epitkezes mellett haladtunk el, es egy 2 meteres metalcso allt ki a falbol, amit nem vettem eszre….Szerencsere azon tul, hogy jopar napig fajt a fejem, nem lett maradando serules. :)

Az evakulacion felbatorodva este kis csoportok keletkeztek, iszogattunk, beszelgettunk mit sem torodve azzal, hogy masnap munka :)

Reggel ebredes utan nagyon buszke voltam magamra, hogy mindket cseh kifejezesre emlekszem, amit az este folyaman tanultam. Ebed kozben kaptam is az alkalmon, hogy felvagjak a tudasommal a fonokom es az epp kinaba latogato, de egyebkent cseh nemzetisegu regionalis CRM vezeto elott. Harman ebedeltunk egyutt, amikor koccintasra kerult sor, es en egybol mondtam, hogy “brambora”, ami csehul azt jelenti: Egeszsegedre. Nem tudtam, mire veljem a fonokom arckifejeseset, majd kiderult, hogy elozo este palira vettek… a szo jelentese: krumpli….

Ertem en a poent, es normal esetben viccesnek is talalnam a helyzetet, ha nem egy ilyen munkaebeden derul feny az igazsagra. Nem szep dolog kihasznalni, hogy kb en vagyok a cegnel az egyetlen magyar (egy sracot leszamitva, akirol mar irtam), ugyhogy egyebkent nem vagyok bosszuallo, de mar kitalaltam, hogyan koszonom meg a kedves munkatarsaimnak ezt a trefat :)

Osszegezve, a sztori lenyege, hogy oriasi ozonviz volt, lefejeltem egy csovet, majd sikerult igazan emlekezetesen bemutatkoznom a vezetoim elott, mert burgonyaval koccintottam :)

Kínaban élek!!

Az elso bejegyzes Kinabol - Egy honapja valoszinuleg fizettem volna azert, hogy ezt elolvashassam…

A repulout es az elso este

Talan az egyik legerzelmesebb szuletesnapomon vagyok tul, bar julius 6. nem az unneplesrol szolt. Nagyon koszonom az Edesanyamnak es a barataimnak, hogy velem voltak. Este 7 korul ket 30 kg-s boronddel, egy 10 kg-s kezipoggyasszal, plusz egy normal meretu noi taskaval erkeztem meg a repterre. A tervezetthez kepest 2 oraval kesobb szalltunk fel, szoval ismet volt idom atgondolni az eletemet, elkuldeni az utolso uzeneteket. A becheckolaskor valahogy megis rossz erzes lett rajtam urra, ahogy eszrevettem: csak kinaiakkal utazom. Amerre neztem, csak kinaiakat lattam, pedig meg el sem hagytuk Magyarorszagot.  A masik meglepetes akkor ert, amikor egy ismeros arcu, idos ferfi setalt el mellettem kiseretevel. Gyorsan rakerestem a neten, ki lehet o, es jol sejtettem: Medgyessy Peterrel utaztam egy gepen. 
Az ismert politikus megjelenese az azsiai tomegben megmosolyogtatott, az egesz annyira szokatlan volt, hogy mar mar szinte komikus.

Vegre elfoglalhattam a helyem a repulon. Mar par napja tudtam, hogy milyen zenet fogok hallgatni az uton, a felszallasra Coldplay Up & up c. szamat es Bittersweet symphony-t tartogattam. Itt jott a masodik pofon: az Air China-n nem eleg, ha repulo uzemmodba teszed a telefonodat, ki kell azt kapcsolni az egesz ut idejere… es nem mukodott az elso egy oraban az ulesen levo kis TV screen sem. (Amikor bekapcsoltak, akkor sem mutatta sem az idot, sem azt, hogy merre jarunk epp. Ez nem volt tul jo erzes – fogalmam sem volt, hol vagyunk es mennyi van meg hatra az utbol.) Ahogy elrugaszkodtunk a foldtol, torkomban ereztem a dontesem meretes sulyat,  egyszerre voltam nagyon gyenge, elveszett es bizonytalan. Soha nem tapasztaltam ilyet azelott. S kozben csak folytak a konnyeim… 

Mivel ejszaka repultunk, viszonylag sokat aludtam, igy hamar eltelt a tizoras ut.  A pekingi landolas utan egy oraval mar az autoban ultem, uton Tianjin fele. Este 5-re ertunk az Arcadia Court-be, ami egy ujepitesu lakopark a belvarosban. Mar vart ram ket kinai holgy, megmutattak mindent, atvettem a kulcsokat, a belepokartyakat. Es ekkor jot a 3. csalodas: az igert dolgoknak, kb a felet vettek meg nekem, ami azt jelentette, hogy nem volt hajszaritom, lepedom, sem takarom. Ezek az aprosagok feltettek az i-re a pontot, igy ahogy egyedul maradtam, a totalis osszeomlas kovetkezett. Minden motivatciom elveszett, fogalmam sem volt, mit keresek itt…

Azota tobb, mint egy het telt el, es mar jol vagyok :) Szerencsere egy pillanatra sem unatkozom. Ez az elso nap, amikor tudok idot szanni arra, hogy irjak. A kollegak nagyon kedvesek, az expatok osszetartanak es viszonylag sok a kozos program: seta a folyoparton, palacsintasutes, grillezes, IKEA, piacozas…

Miben mas itt, mint otthon?

Osszessegeben itt minden mas, mint otthon, de szerencsere megsem vagyok elveszett. Az elso este erzesei tovaszalltak, tudom, hogy minden rendben van, es orulok, hogy itt lehetek. Sokan kerdezitek, hogy milyen a munka, milyenek a kollegak, hogy erzem magam, mi tetszik a legjobban…. Egyelore meg csak megfigyelek, tobb tema kapcsan nincs kiforrott velemenyem, egyszeruen meg nem tudom eldonteni, hogy mit gondolhatok dolgokrol. A jol bevalt receptoraimnak itt tobb ido kell az iteletalkotashoz, de ez rendjen is van. Egyebkent sem lehet mindent kategorizalni. :)

Reggelente peldaul itt az az elso, hogy a telefonom applikaciojan megnezem, mekkora aznap a legszennyezettseg. Ha 100 alatt van, akkor vidaman indul a nap. Fontos, hogy ez nem az europai standardok szerint mer, de arra jo, hogy a kulonbsegeket megmutassa. Ha 50 korul mozog a mutato, akkor akar mehetek futni a szabadba.

A sport nagyon hianyzik, de egyszeruen nem tudom ravenni magam. Eddig egyszer alltam ra a futopadra fel ora erejeig egy edzoteremben, azonban ezt nem lehet osszehasonlitani az otthoni margitszigeti vagy romai parti futassal. Azon leszek, hogy heti rendszeres mozgast beepitsem az uj rendszerbe is.

Munkaba soforrel vagy taxival megyunk ketten, harman, attol fugg kinek hogy alakul a napirendje. A taxi nagyon olcso. A munkahelyem kb 15 perc kocsival, es mindez nagyjabol 600 Ft-ba kerul, vagyis ha ketten utazunk, akkor kevesebb, mint egy bkv jegy. A taxisoforok egyaltalan nem beszelnek angolul, a terkepen mutatjuk meg nekik, hogy hova szeretnenk menni, de sokszor meg igy sem ertik.

A munahelyem epulete talan a legmagasabb felhokarcolo a varosban - jelenleg meg epites alatt van, csak az a 3 emelet hasznalhato, ahol mi dolgozunk, vagyis a 30-31-32.

Az elso munkanapomon mar vart a ceges telefonom es a laptopom, rajtuk minden szukseges programmal, levelezorendszerrel. Ezert oriasi piros pontot adok. Ami az utan kovetkezett, az mar csak hab volt a tortan: kaptam egy e-mailt egy magyar kollegamtol :) El tudjatok kepzelni, milyen erzes, amikor az angol - kinai es cseh hangzavarban, tobbezer km-re az otthontol magyarul tudsz beszelni valakivel? Igazan jo :) (Egyelore nem hallottam mas magyarrol a varosban.)

Visszaterve a munkaeszkozeimhez, sajnos nem tudom megszokni az uj ceges latopot: minden mashol van rajta, folyamatosan osszekeverem a betuket, az irasjeleket, es persze ugyanez a helyzet az iPhonnal az android utan, bar az mostanra mar kezelheto. Ezuton kerek elnezest az ekezetek hianyaert es az elutesekert.

A munkaido egyebkent 9-tol kb este 6-7-ig tart, de sokan otthonrol folytatjak tovabb. A munka kapcsan meg nagyon kuzdok, egyreszt az angolom  fejlesztesre szorul, gyakran nem ertem, hogy mirol van szo pontosan egy-egy megbeszelesen, illetve bosszant, hogy nem tudom kifejezni magam olyan valasztekosan, mint ahogy szeretnem. Radasul a terulet, amivel foglalkozom, teljesen uj a szervezetben, igy nekem kell kitalalni a  kereteket, amihez egyelore nem kapok tul sok utmutatast. Az elso hetem azzal telt, hogy elemzeseket, kutatasokat ertelmeztem, meginterjuvoltam a munkatarsakat, hogy milyen folyamatok szerint dolgoznak, probalom megismerni a ceget es az ugyfeleket. Izgalmas es egyben kihivasokkal teli.

Mi az, ami nagyon tetszik?

A lakast szeretem, mar az elso pillanatban tudtam, hogy ‘ez lesz az!’, amikor beleptem ket honappal ezelott.  Szivesen jovok haza estenkent, szeretem a frissen mosott ruhak illatat, ami valahogy az elso mosas ota nem mulik el. :) Tegnap ellatogattunk az itteni IKEA-ba, ahol vehettem lepedot verge es meg jonehany egyeb dolgot. Szivmelengeto az otthoni lakasomban levo diszparnat, poharat, agynemut viszontlatni.

Asztal

A lakason belul ki kell emeljem az asztalt a nappaliban. Oriasi boldogsag volt, amikor rajottem, hogy az uvegfedele leveheto, vagyis tudok ala fenykepeket tenni. Igy mindig latlak Titeket. :)

Piac

A lakastol egy percre van egy kis helyi piac, illetve mult hetvegen elmentunk egy masikba is. Eddig is imadtam a piacokat, a szagokat, a nyuzsit, a sok-sok kulonleges szint es izt, ami ott bujik meg. Orulok, hogy ezt Kinaban is megtapasztalhatom. Egyszerre varaszlatos es dobbenetes. Nezd csak :) (kepek feltoltes alatt)

Turmix

A turmixgepemet nem hagytam otthon, itt is smoothival inditom a napjaimat, nem tudok betelni veluk. A piacon vasarolt friss gyumolcsok, a bevalt goji bogyo es a zabpehely adjak a reggeli energialoketet. A mango isteni finom es a dragon fruit  (nem tudom magyarul) igazi ujdonsag.

Pekingi kacsa

A kacsa sosem volt a kedvencem, de a pekingi kacsa egyszeruen levett a labamrol. Nem tudom, hogy otthon lehet-e kapni, de aki nem kostolta meg, annak nagyon ajanlom.

Dumplings

Ezek a tesztagolyok megunhatatlanok, legyen szo barmilyen izesitesrol is: garnela, spenot, szarvasgomba, zoldseg, diszno…  Itt jegyzem meg, hogy most mar egesz ugysesen megy a palcikaval eves. Vegulis nincs is mas valasztasom, kulonben ehen halnek, ugyanis az ettermekben ez az egyetlen evoeszkoz, a rizst is azzal esszuk.

weChat – ez egy a What’s App-hoz hasonlo alkalmazas, de joval okosabb. Pl tudunk egymasnak penzt kuldeni, pillanatokat megosztani. A kinaiak csak ezen keresztul kommunikalnak egymassal, helyettesiti a facebookot es az e-mailes kommunikaciot is. Nem is ertem, hogy otthon miert nem hasznaljuk?!

Mi az, ami hianyzik?

Ivoviz – elvileg nem szabad a csapbol inni, igy minden lakasban vannak ivovizes ballonok, csakugy mint levegotisztito berendezesek.

Nap – Eddig minden nap 30 fok felett volt a nappali homerseklet, de a napot csak homalyosan lehet latni a szmogreteg miatt. Hamarosan elutazom par kinai varosaba, kiancsi vagyok, hogy
mennyivel lesz jobb a helyzet. Tianjin Kina legszmogosabb varosa.

Matracom, parnam otthonrol – szokom, szokom, de nem az igazi. :\

Bankkartya – eleg nagy fejtorest okoz, hogy nem fogadjak el sehol az europai, dombornyomott MasterCard bankkartyamat, meg az IKEA-ban sem. Jovo csutortokon kapom meg a helyi vizumomat, utana mar tudok kinai bankszamlat nyitni. 

Otthoni izek, a Varos es TI 

Most szivesen meginnek egy irsai froccsot, de itt ilyen sajnos nincs. 

Jovo hetvegen paran elutazunk Qingdao varosba, mar nagyon varom, hogy Tinajinen kivul mast is lassak Kinabol. A kovetkezo posztban beszamolok.

Ma indulok

Június 7 óta nem dolgozom. Igazán tartalmas 1 hónap volt, egyáltalán nincs bennem hiányérzet és mostanra már valóban úgy érzem: itt az idő.

A döntésem és a közelgő utazás sokkal tudatosabbá tett a mindennapokban, ami azt jelenti, hogy igyekeztem éberen megélni a velem történteket, mert tudtam, hogy csak nagyon sokára, vagy akár soha nem lesz hasonló... Tisztában vagyok vele, hogy a családi, baráti kötelékeket, ha valódiak, nem szakítja el pár év külföldön tartózkodás, de az évek alatt mindannyian változunk - ez teszi bizonytalanná, mégis fantasztikusan izgalmassá a jövőt :)

Rengeteg olyan impulzus ért az elmúlt hetekben, ami erőt ad, amiből biztosan fogok tudni meríteni, ha magányos leszek és kilátástalannak látom kint a helyzetemet. Valószínűleg az első időszakban gyakran fogom ezt a bejegyzést visszaolvasni :)

Amit nagyon köszönök és amiért hálás vagyok:
- a szüleim, akik soha, egyetlen pillanatig nem akartak itthon tartani. Támogatnak, bátorítanak, pedig tudom, hogy megszakad a szívük.
- a nagyszüleim. Mindkét nagymamám valódi példakép, gyönyörű és erős Nők, akikkel nagyon szeretek beszélgetni. Összeszorul a szívem, ha arra gondolok, elveszíthetem őket.
- a legjobb barátnőm, akit itthon hagyok élete egy igazán fontos időszakában. Szavak nélkül és többezer km távolságból is tudom, hogy ott vagyunk egymásnak. Bármilyen helyzetben, bármikor.
- a munkahelyi búcsúbulim, ahol a "kőkemény" szívem kicsit meghasadt. Nem csak kollégáktól búcsúztam, hiszen a mi kis csapatunk igazi kincs mind szakmai, mind magánemberi dimenzióban.
- a nővérem, akivel nemrég egy szuper izgalmas napot töltöttünk együtt és akivel mindig jó beszélgetni, mert valamiért a másik oldalon áll folyton ;) Kérlek, minden hónapban legalább egy olyan dolgot csinálj, amit azelőtt soha. Ismételni aztán ér! Imádni fogod!! ;)
- a Csajok! spontán kávé, sör, pizza, Szabadság hídi csevej, focimeccsek, balatoni nyaralások, kulináris élvezetek, Velencei tó és az élet nagy dolgai. Tisztára mint egy 'Szex és Budapest'. Remélem, hogy lesz ázsiai epizód is ;)
- a KVKlub és a sok sok közös futás, zsíros kenyér, kávé, macifröccs, sátrazás, lelkizős félmaratonok... Annyira különbözünk mind, és mégis összeáll a kép egy egésszé. Elnézve a fotókönyvet, itt pedig egy Jóbarátok sitcom kerekedett :)
- és az illúzió. Megtapasztaltam, hogy noha nagyon erős vagyok egyedül is, de létezik az az energia, amit belülről, magadból nem tudsz kipréselni, ehhez kell valaki, aki felemel, és azt érzed, hogy az egész világon nincs lehetetlen. Iszonyat izgalmas és intenzív. "....és huss el is illant már, szálló lufi - mit vártál..."
- pezsgős, nosztalgia szülinap a hídon. Sokat jelent, hogy mellettem vagy.
- hosszú skype-ok, kávék, közös ebédek, vacsik, hajnalig tartó beszélgetések, egy-egy jó irsai fröccs, őszinte vallomások, Budapest: Grund, Padthai, KétRombusz, Fellini, Pántlika, 2spiaghi, Háztáji Bisztró...
- és hát az egyedül töltött idő: nagyon szeretek magam lenni, futni, sétálni, a Római parton órákig élvezni a napsütést és a vizet. Ha minden jól megy, ez a fajta jóviszony kint is megmarad.

....

készülök, a mai napot Anyukámmal töltöm, és nem szeretném megváratni, ennyire jutott idő, pedig még folytathatnám. Ezek közül pár is óriási kincs, nagyon nagyon szerencsés vagyok, hogy ilyen barátaim vannak.
Kaptam egy füzetet egy elragadó ismerősömtől azzal az üzenettel, hogy kint nem telhet el úgy nap, hogy ne írnék ebbe a füzetbe legalább egy dolgot, amiért aznap hálás vagyok. Azt hiszem, hogy az elmúlt egy hónapban megteltek volna a lapok :)
Köszönöm-köszönöm-köszönöm.

Következő bejegyzés Kínából érkezik.