2016. július 6., szerda

Ma indulok

Június 7 óta nem dolgozom. Igazán tartalmas 1 hónap volt, egyáltalán nincs bennem hiányérzet és mostanra már valóban úgy érzem: itt az idő.

A döntésem és a közelgő utazás sokkal tudatosabbá tett a mindennapokban, ami azt jelenti, hogy igyekeztem éberen megélni a velem történteket, mert tudtam, hogy csak nagyon sokára, vagy akár soha nem lesz hasonló... Tisztában vagyok vele, hogy a családi, baráti kötelékeket, ha valódiak, nem szakítja el pár év külföldön tartózkodás, de az évek alatt mindannyian változunk - ez teszi bizonytalanná, mégis fantasztikusan izgalmassá a jövőt :)

Rengeteg olyan impulzus ért az elmúlt hetekben, ami erőt ad, amiből biztosan fogok tudni meríteni, ha magányos leszek és kilátástalannak látom kint a helyzetemet. Valószínűleg az első időszakban gyakran fogom ezt a bejegyzést visszaolvasni :)

Amit nagyon köszönök és amiért hálás vagyok:
- a szüleim, akik soha, egyetlen pillanatig nem akartak itthon tartani. Támogatnak, bátorítanak, pedig tudom, hogy megszakad a szívük.
- a nagyszüleim. Mindkét nagymamám valódi példakép, gyönyörű és erős Nők, akikkel nagyon szeretek beszélgetni. Összeszorul a szívem, ha arra gondolok, elveszíthetem őket.
- a legjobb barátnőm, akit itthon hagyok élete egy igazán fontos időszakában. Szavak nélkül és többezer km távolságból is tudom, hogy ott vagyunk egymásnak. Bármilyen helyzetben, bármikor.
- a munkahelyi búcsúbulim, ahol a "kőkemény" szívem kicsit meghasadt. Nem csak kollégáktól búcsúztam, hiszen a mi kis csapatunk igazi kincs mind szakmai, mind magánemberi dimenzióban.
- a nővérem, akivel nemrég egy szuper izgalmas napot töltöttünk együtt és akivel mindig jó beszélgetni, mert valamiért a másik oldalon áll folyton ;) Kérlek, minden hónapban legalább egy olyan dolgot csinálj, amit azelőtt soha. Ismételni aztán ér! Imádni fogod!! ;)
- a Csajok! spontán kávé, sör, pizza, Szabadság hídi csevej, focimeccsek, balatoni nyaralások, kulináris élvezetek, Velencei tó és az élet nagy dolgai. Tisztára mint egy 'Szex és Budapest'. Remélem, hogy lesz ázsiai epizód is ;)
- a KVKlub és a sok sok közös futás, zsíros kenyér, kávé, macifröccs, sátrazás, lelkizős félmaratonok... Annyira különbözünk mind, és mégis összeáll a kép egy egésszé. Elnézve a fotókönyvet, itt pedig egy Jóbarátok sitcom kerekedett :)
- és az illúzió. Megtapasztaltam, hogy noha nagyon erős vagyok egyedül is, de létezik az az energia, amit belülről, magadból nem tudsz kipréselni, ehhez kell valaki, aki felemel, és azt érzed, hogy az egész világon nincs lehetetlen. Iszonyat izgalmas és intenzív. "....és huss el is illant már, szálló lufi - mit vártál..."
- pezsgős, nosztalgia szülinap a hídon. Sokat jelent, hogy mellettem vagy.
- hosszú skype-ok, kávék, közös ebédek, vacsik, hajnalig tartó beszélgetések, egy-egy jó irsai fröccs, őszinte vallomások, Budapest: Grund, Padthai, KétRombusz, Fellini, Pántlika, 2spiaghi, Háztáji Bisztró...
- és hát az egyedül töltött idő: nagyon szeretek magam lenni, futni, sétálni, a Római parton órákig élvezni a napsütést és a vizet. Ha minden jól megy, ez a fajta jóviszony kint is megmarad.

....

készülök, a mai napot Anyukámmal töltöm, és nem szeretném megváratni, ennyire jutott idő, pedig még folytathatnám. Ezek közül pár is óriási kincs, nagyon nagyon szerencsés vagyok, hogy ilyen barátaim vannak.
Kaptam egy füzetet egy elragadó ismerősömtől azzal az üzenettel, hogy kint nem telhet el úgy nap, hogy ne írnék ebbe a füzetbe legalább egy dolgot, amiért aznap hálás vagyok. Azt hiszem, hogy az elmúlt egy hónapban megteltek volna a lapok :)
Köszönöm-köszönöm-köszönöm.

Következő bejegyzés Kínából érkezik.



Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése

vissza a kezdetekhez

Veled a pocakomban írtam ide utoljára. 3 éve. Az írás terápia. Nekem. Emlékszem, már alsó tagozatos koromban is naplót vezettem, amit évekke...