Az en Avatarom

Kinaban oktober elso hete nemzeti unnep, nem kell dolgoznunk, ugyhogy gondoltam gyorsan meg elotte irok, mert ha minden jol megy, akkor a kovetkezo het a teljes relaxacio es feltoltodes jegyben telik majd.
Jovo heten lesz 3 honapja, hogy itt vagyok, es most 3 hete jottem vissza otthonrol.  Mi tortent az elmult 1-2 hetben?

Celok
Ahogy az elozo bejegyzesben irtam, par hete megfogalmaztam az egyeves celokat, es kipakoltam a lakasba oket.  Azt gondolom, hogy ez tenyleg hasznos, nem csak akkor amikor valtozas all be az eletunkben, egyebkent is motivalo erzes kimondani, hogy merre tartunk, mit szeretnenk. Sokan kerdezik, hogy mennyi idore tervezek itt elni. A valasz: nem tudom. 1,5 - 2 evig biztosan maradok. Addig, amig tudok mit irni a post-it-ekre

Teambuilding
Mult szombaton csapatot epitettunk. Kb 30-an vettunk reszt a programon, a fonokom es az alatta dolgozok. Sokkal jobban sikerult, mint vartam, mert egyreszt a program is szuper volt: BBQ sutogetes majd kalandpark, illetve jo volt latni, hogy a csapatomon belul nagy az osszetartas annak ellenere is, hogy ketten csak most csatlakoztak.

A kozeljovoben szervezek majd egy kulon csapatepitot csak 5-unknek is, mar agyalok a programokon. 

Brambora visszavag
Az elso kinai bejegyzesek egyikeben olvashattatok egy tortenetrol, amiben leirtam, hogy ket kollegam azt allitotta, hogy az Egeszsegedre! csehul : brambora, majd emiatt eleg kellemetlen helyzetbe kerultem a fonokom elott. Nah azota minden koccintas akalmaval azt mondjuk, hogy: brambora   De azert en ezt  megsem felejtettem el, ugyhogy a piacon vasaroltam egy szatyor jo foldes krumplit, es a fonokomtol elkertem a belepokartyajat, amivel ki tudtam nyitni az IT vezeto irodajat (o volt az egyik vicceskedo kollega, aki megtrefalt) es telepakoltam burgonyaval. Mivel Petr a rakovetkezo harom napban nem tartozkodott a varosban – amit en nem tudtam – a kollegaitol ertesult az irodajaban uralkodo allapotokrol, akik a tavolleteben hasznalni szerettek volna a helyiseget. Azonnal kaptam az uzenetet…  
A krumplik azota is az irodaban vannak, mint egy gyumolcskosar, a szoba diszei.


Joga
Az egyik nem titkolt celom, hogy folytatom amit kb 1,5 eve kezdtem el es otthon igazan sok enegriat adott, a rendszeres sportot, es odafigyelek a taplalkozasra is. Amit viszont be kell latnom, hogy egyedul itt ez nekem nem megy. Szoval mar 2 joga oran tul vagyok, egy kinai lany minden kedd es pentek reggel 7-tol 8-g joga orat tart nekem az otthonomban. Alapvetoen tetszik, korabban sosem probaltam, bar azt tudom, hogy nem ez eletem sportja. Nem konnyu, ebben is van abszolut fejlodesi lehetoseg, de valahogy megsem vag ugy falhoz, mint anno a TRX, a futas vagy a cross-fit. 

Maszk
A het elejen annyira nagy volt a szmog, hogy kenytelenek voltunk maszkban hazasetalni egyik kollegammal. Furcsa elmeny volt. Azota mar tisztult a levego, de allitolag ahogy eljon a futesi szezon, akar 5-6-7-szer erosebb lesz a legszennyezettseg. El se tudom kepzelni, mindenesetre nagyon nem varom. Azt vettem eszre, hogy - nem meglepo modon – a hangulatomra jelentos hatassal van, hogy mit latok, ha kinezek az ablakon, latok-e egyaltalan barmit. Valahogy nem tudom magammal eltetni, hogy havas a taj. Foleg, mivel itt meg mindig 20-25 fok van napkozben.

Fog
Szeptember 14-en, 2 hettel ezelott kihuztak a ket szemfogamat, es most varom, hogy a tejfogak helyere egy kis kulso segitseggel kinojenek a felnott fogaim  Vadi uj, valodi es hofeher fogak  A doktorno szerint, ha szerencsem van, 4 honap elegendo. Nyilvan szerencsem van/lesz. Nyilvan, mivel most igy eleg benan nezek ki a ketszer 2 cm-es ressel a fogsoromban.
Ez a fogszabalyzo megtanitatta velem, hogy mennyire nem mulik semmi a kulsosegeken es hogy amitol tartottam, hogy megbeklyoz, hatraltat barmiben, az nem is fontos. Ugyanugy mosolygok fogatlanul is. A lenyeg ,hogy nem azert nincs fogam, mert igenytelen vagyok, hanem ez egy folyamat, tudom, hogy mi a cel, es buszke vagyok, hogy belevagtam.

Alom
Amiota visszajottem elkezdett foglalkoztatni a kerdes, hogy vajon mere jarok ejszakankent. Feltunt, hogy nem igazan emlekszem az almaimra, es erdekelt, hogy  otthon vagyok-e a barataimmal vagy mar itt. Ahogy ez a kerdes megfogalmazodott bennem, mar masnap elegge feldultan ebredtem, mivel otthon voltam, Veletek, es bucsuzkodtunk, megint es megint. Es ez nem jo erzes. Aztan tegnap ejjel is valami hasonlo tortent. Szoval valoszinuleg okkal nem emlekszem ezekre az almokra, mert igy konnyebbek a reggelek 
Most oszinten azt erzem, hogy ha valaki adna egy repjegyet, hogy hazamehetek par napra, visszautasitanam. Egy ideig nem szeretnek ujra bucsuzkodni, be kell latnom, hogy ez nehezebb nekem, mint azt vartam…

Most meg az a fazis van, hogy mar nem vagyok otthon, de meg itt sem vagyok otthon. Es nem is lehetek, vagy igen? Nem hiszem, meglatjuk. Olyan ez mint az Avatar cimu filmben 

Újra itt

biztosan ismeritek azt a jelenséget, miszerint inkább nem kóstolunk bele a jóba, ha tudjuk, hogy csak ideiglenes, mivel utána rosszabb lesz visszaterni a kevésbé finom/kényelmes/szép valósághoz. Na valahogy ezzel most én is így vagyok. Elképesztően élveztem az otthon töltött két hetet, úgy éreztem, hogy annyi energiám van, mint még soha, pedig alig aludtam, de inspirált, hogy a szeretett emberek és a szeretett városom vesz körül. Az érzés, amikor kimentem futni a szigetre…. leírhatatlan,  igazi örömfutás volt. Otthon gyakran eszembe jutott, hogy ez a boldogság véges, talán ettől is volt olyannyira édes, de amikor minden különösebb ok nélkül is vigyorogva sétáltam a körúton, tudtam, milyen szerencsés vagyok; sokan talán soha nem érzik ezt életükben. Ez az otthon szeretete, a pillanat szeretete és eszméletenül jó érzés. J

Szóval most újra itt. Ma (09.15) middle autumn festival van Kínában, ami nagy ünnepnek számít, munkaszüneti nap a csütörtök és a péntek is. A fogműtétem miatt ismét Shenzhenbe utaztam és arra szántam ezt a pár napot és az elkövetkezőket is arra fogom, hogy új erőre kapjak, konkrét célokat adjak a China projektemnek. Már túl vagyunk a két hónapos ismerkedései fázison, lássuk, mit szeretnék elérni az elkövetkező egy évben. Mi az, ami miatt reggelente nagyobb lendülettel pattanok ki az ágyból, akkor is, ha a szmogtól nem látok semmit.

Az elmúlt 15-20 évben működött, hogy megfogalmaztam egy célt, jó sokszor elképzeltem, és hónapokkal, évekkel később arra eszméltem, hogy megvalósult. J Akkor erre a technikára magamtól jöttem rá, azóta számtalan írást lehet olvasni a gondolatok teremtő erejéről. És ha mégsem jön össze, akkor is kellemes a vágyott jövőt megeleveníteni, szóval mi baj lehet belőle?!  Amit viszont nemrég tanultam meg, hogy noha a sors eddig elkényeztetett, mert amit akartam, amiben hittem és tettem érte, szinte kivétel nélkül valósággá vált, azonban van, hogy fel kell ismerni, ha a cél már nem inspirál, hanem felemészt és kifacsar. Ezt nekem nehéz belátni és továbbállni. Hogy lehet az, hogy nem sikerül? Mit kellene máshogy csinálnom? Semmit. Tudom, én mindent megtettem…

A célokat nem ide, hanem egy kis füzetbe írtam le. Dióhéjban valahogy így fog kinézni a következő egy év. Hiszek benne!! (A félreértések elkerülése végett: természetesen az időm 70%-át az irodában fogom tölteni.)