biztosan ismeritek azt a jelenséget, miszerint inkább nem kóstolunk
bele a jóba, ha tudjuk, hogy csak ideiglenes, mivel utána rosszabb lesz visszaterni
a kevésbé finom/kényelmes/szép valósághoz. Na valahogy ezzel most én is így
vagyok. Elképesztően élveztem az otthon töltött két hetet, úgy éreztem, hogy
annyi energiám van, mint még soha, pedig alig aludtam, de inspirált, hogy a
szeretett emberek és a szeretett városom vesz körül. Az érzés, amikor kimentem
futni a szigetre…. leírhatatlan, igazi
örömfutás volt. Otthon gyakran eszembe jutott, hogy ez a boldogság véges, talán ettől is volt olyannyira édes, de amikor minden különösebb ok
nélkül is vigyorogva sétáltam a körúton, tudtam, milyen szerencsés vagyok;
sokan talán soha nem érzik ezt életükben. Ez az otthon szeretete, a pillanat
szeretete és eszméletenül jó érzés. J
Szóval most újra itt. Ma (09.15) middle autumn festival van
Kínában, ami nagy ünnepnek számít, munkaszüneti nap a csütörtök és a péntek is.
A fogműtétem miatt ismét Shenzhenbe utaztam és arra szántam ezt a pár napot és
az elkövetkezőket is arra fogom, hogy új erőre kapjak, konkrét célokat adjak a
China projektemnek. Már túl vagyunk a két hónapos ismerkedései fázison, lássuk,
mit szeretnék elérni az elkövetkező egy évben. Mi az, ami miatt reggelente
nagyobb lendülettel pattanok ki az ágyból, akkor is, ha a szmogtól nem látok
semmit.
Az elmúlt 15-20 évben működött, hogy megfogalmaztam egy
célt, jó sokszor elképzeltem, és hónapokkal, évekkel később arra eszméltem,
hogy megvalósult. J
Akkor erre a technikára magamtól jöttem rá, azóta számtalan írást lehet olvasni
a gondolatok teremtő erejéről. És ha mégsem jön össze, akkor is kellemes a
vágyott jövőt megeleveníteni, szóval mi baj lehet belőle?! Amit viszont nemrég tanultam meg, hogy noha a
sors eddig elkényeztetett, mert amit akartam, amiben hittem és tettem érte,
szinte kivétel nélkül valósággá vált, azonban van, hogy fel kell ismerni, ha a
cél már nem inspirál, hanem felemészt és kifacsar. Ezt nekem nehéz belátni és
továbbállni. Hogy lehet az, hogy nem sikerül? Mit kellene máshogy csinálnom?
Semmit. Tudom, én mindent megtettem…
A célokat nem ide, hanem egy kis füzetbe írtam le. Dióhéjban valahogy így fog kinézni a következő egy év. Hiszek benne!! (A félreértések elkerülése végett: természetesen az időm 70%-át az irodában fogom tölteni.)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése