Minden motiváció kérdése. Kivétel a fogam :)

Két blog bejegyzés 2 héten belül?  Valahogy most jól esik írni. Itt vasárnap délután van, a munka utáni és a következő programom előtti fel órában kiszaladtam a folyópartra – korábban sose csináltam ilyet, de a meleg napsugarak olyan hívogatóak, hogy nem mondhattam nemet. Ahogy itt ülök, az jut eszembe, hogy az apró dolgok ugyanolyanok, mint otthon. Mellettem egy idős bácsi könyvet olvas, kicsit odébb egy kisbabát csitítgatnak a szülei – szerencsére eredményesen. J Átlagos, hétköznapi jelenetek; szeretem, ha van lehetőségem ezeket megfigyelni, mert ez azt jelenti, hogy nem máson agyalok épp J

A legutóbbi két bejegyzés főként lelki kérdéseket taglalt, és emiatt a hétköznapok kimaradtak, azonban van 1-2 mókás történés, ami helyet érdemel.

Szent meggyőződéssel vallom, hogy minden-minden motiváció kérdése. Így hát 4 héttel ezelőtt, amikor szombaton reggel vidáman munkába indultam, tudtam, hogy ez csakis jó nap lehet, mivel másnap kora reggeltől kezdődik az egy hetes japán út. Délután 3 körül eljöttem a cégtől, egyik kollégámmal hazasétáltunk élvezve a szmog mentes, kellemesen meleg időt, majd otthon többé-kevésbé bepakoltam a bőröndömbe – amit aztán roppant büszkén nézegettem, mivel egy hétre kis, kabin méretű bőröndben elférni szerintem dicséretes J Este 6-tól fél9-ig egy szépségszalonban voltam – igen, már azt is találtam itt J Utána 10-ig 3 cseh munkatársammal még beültem egy rövid beszélgetésre. „Gyors”, másfél órás skype a Barátnőmmel és Anyukámmal, majd hipp hopp fél2 lett, mire a pakolást is befejeztem. Nem baj – gondoltam - 2,5 óra alvással is csodás lesz a napom, hiszen a motivációm adott volt: UTAZOK!!! J Előző nap kis segítséggel megrendeltem az über sofőrt reggel 5-re, bő fél óra a reptérre az út, elég, ha másfél órával a felszállás előtt kiérek. Gondoltam… Azonnal álomba szenderedtem, majd a következő pillanat: 5:25.

….

 És ez most nem rémálom volt, én tényleg elaludtam, 1,5 óra múlva szállt fel a gépem, és nemhogy nem voltam a reptéren, de pizsiben feküdtem az ágyban kómásan!! Különböző B, C, D tervek cikáztak a fejemben, hiszen tudtam, nincs esélyem elérni az eredeti repülőt. 5 perccel később már zártam a lakás ajtaját, magamra vettem a ruhát, amit a vasalódeszkán találtam, fogat és arcot mostam, betettem a kontakt lencsém, lecsuktam a bőröndöm úgy, ahogy volt, és elindultam. „Ha valami hiányzik, majd megoldom, most csak egy a fontos: mielőbb a reptérre érni. Kit érdekel, hogy 4 napja nem mostam hajat??” Ahogy rohantam, hogy taxit fogjak, ami napfelkelte előtt kis esélyes, szerencsémre észrevettem, hogy az über autó a lakás előtt áll, a sofőr pedig békésen szunyókált :D :D Feltépem az ajtót és kézzel-lábbal a pasi tudtára adtam, hogy 20 perce van, hogy odaérjünk… és elértem a gépet.

Nagyon nagyon szerencsém volt, hogy nem 5 perccel később keltem fel, és hogy megvárt a sofőr. Utólag végülis megérte, hiszen egészen pontosan 1,5-2 órával aludtam többet a tervezettnél J bele se gondolok, mi lett volna ha… Mindenesetre szerintem életem rekordját állítottam fel ezzel az 5 perces elkészüléssel, és ezt már nem szeretném megdönteni soha. Szóval minden motiváció kérdése :)

_______________

 Mindig azt csinálom, hogy ha találok egy olyat éttermet, ami tetszik, akkor addig járok vissza, amíg meg nem unom, akár heti 3-4-szer eszem ugyanazt hónapokig, és után a hosszú szünet. Van egy viszonylag olcsó és gyors japán étterem az otthonom közelében, ahova már 3 hónapja megyek (mentem) vissza rendszeresen. A menü pedig: marha, hal es rizs. Mindig.

Japánban is szerettem volna megkóstolni, hogy összehasonlítsam, ugyanolyan finom-e. Siker, találtunk egy éttermet, és felismertem a képről.  Mivel Kínával ellentétben ott volt angol felirat, megkérdeztem, hogy milyen hal az ’eel’. … ezt követően minden túlzás nélkül: kb 2 órán keresztül rosszul voltam. Nem jó érzés azzal szembesülni, hogy az elmúlt negyedévben kb heti 3-szor vacsiztam angolnát. Senki nem érti az undoromat, de szerintem az angolna az egyik leggonoszabb állat…. Többet nem eszem, azt hiszem.

_______________

 Épp a szerzetesek által lakott, japán templomban lévő szállásunkon voltunk, amikor észrevettem, hogy minta kibújt volna a bal szemfogam. Óriási öröm, gyors üzenet haza. (Barátnőim persze a „Képzeljetek, mi történt?!” felkiáltásról nem a növekvő fogamra gondolta elsőre J J)

Az öröm aztán nem tartott sokáig, mert mégsem jön, vagy visszament… A fogorvos múlt pénteken azt mondta, hogy nincs baj, de nem havonta, hanem 2-3 hetente kellene mennem hozzá, hogy gyakrabban tudjon húzni rajtuk. Ezek alapján a hétvégi programjaim megvannak az elkövetkező pár hónapra. Most már tényleg kijöhetnének, szülinapomra teljes fogsort kérek!!
_______________ 

Ahogy írtam legutóbb, a fogorvosi vizit másnapján elmentünk túrázni. Tényleg sok szép helyen  jártam már, de az a látvány, ami az 5 órás túra alatt fogadott minket Hongkongban, számomra leírhatatlan. Főleg azért, mert Hong Kong nekem leginkább egy zsúfolt, bevásárlóközpontokkal teli kis sziget volt eddig, és maga a csoda, hogy itt megőriznek ilyen békés természeti kincseket. A Ham Tin Beach csak gyalog közelíthető meg, és néhány bátor sátrazón túl nem sokan járnak oda hétvégén sem. Idill.

Zárómondatként csak annyi, hogy hétvégén életemben először főztem gulyáslevest és mangó lekvárt J Anyukámnak köszönöm az online segítségnyújtást J

Arigato 🙏🏻

A legutobbi bejegyzes nyitomondata idorol idore eszembejut, azt hiszem egyike lett a kedvenc idezeteimnek. “Az a baj, hogy azt hisszuk, raerunk.” Megint eltelt egy honap, lassan egy ev is – nincs idonk tetlenkedni es szamunkra ertektelen dolgokra fecserelni a napjainkat, halogatni. Mit tennel, ha tudnad, hogy mar csak fel evet tolthetsz egyutt a szuleiddel, paroddal? Ez is az elcsepelt tanulsagok egyike, de azert nem art a rohano mindennapokban ujra es ujra emlekeztetni magunkat ra es azonnal kristalyosodik a fontossagi sorrend. En nem mindig gondoltam ebbe bele korabban…

Az elmult egy evben fenekestul felfordult az eletem, minden minden megvaltozott. Tavaly aprilisban utaztam eloszor Kinaba, hogy megnezzem, milyen faba vagom a fejszem, aztan majus elejen felmondtam es 2 honappal kesobb mar borondokkel megpakolva alltam a Ferihegyi repter parkoloja elott, oriasi csomoval a gyomromban es krokodilkonnyekkel a szememben. Neztem, ahogy Anyukam es a legjobb Baratnom egyre csak tavolodnak. Most pedig ulok egy repulon es irom a blogomat az uj eletemrol.

Minden mas lett, olyan dolok tortennek velem, amiket korabban el sem tudtam volna kepzelni, es igazabol ha belegondolok, meg most is hihetetlen. Az elmult egy honapban jartam Shanghaiban, eletemben eloszor lattam delfineket Zhuhaiban, majd voltam Macaun es egy csodalatos hetet toltottem Japanban, es most ismet utazom, hetvegen Szenzhenbol atmegyunk HongKongba turazni…. 👏👏👏🙏🏻🙏🏻🙏🏻

Mar nem irom a barataimnak, hogymegint a repterre tartok, mert tudom, hogy ez az egesz olyan tavolian furcsan kamuszagu 😳😄 Arrol pedig vegkepp fogalmam sincs, hogy a Nagymamam mit gondol, amikor hetente kuldozgetem neki a fenykepeket facebookon.

Akarhogyis, most ez az eletem, tele szines uj elmenyekkel, varazslatos utazasokkal, es a maradek 75%-ban munkaval, ahol a maximumot kell nyujtani es annal is tobbet, akkor is, ha neha ugy erzem, hogy lehetetlen, es akkor is, ha egyedul vagyok, mint a kisujjam es azt kivanom, barcsak lenne itt egy Kelemen Tomi 😄

Nincsenek romai parti futasok, sem spontan felmaraton a Margitszigeten, nincs Csajos pentek, nincs hetvegi hazaut a Szuleimhez – igazabol senki nincs itt es semmi a regi eletembol, semmi amit szerettem. Egyreszt ezert tutazom ennyit, masreszt pedig azert, mert igy tudok talalkozni Valakivel, aki igazan fontos nekem. Ez a pakk az eletem most, es igy egyben vagyok erte halas, mindenestul.

Az uj elmenyek segitenek abban, hogy rajojjek mi is az, igazan fontos, mik azok a dolgok, amik kellenek ahhoz, hogy osszessegeben boldog legyek, milyen helyzetekben erzem magam jol, es mi az, ami csak atmenetileg tarthato fenn. Januarban, a hazautam elott volt egy oriasi melypont, amin mostanra atlendultem. Ez a Kina projekt bebizonyitotta, hogy minden lehetseges, mindenre kepes vagyok, kepesek vagyunk, csak kell egy cel, es vegig kell menni a hozza vezeto uton. Ha ez ilyen egyszeru, most mar csak ezt kellene kitalalnom, hogy mi a kovetkezo cel, ha itt lejar a mandatumom. Tudva, hogy biztosan sikerul, valamiert nem jon az ihlet.

.....

Japan: egy hetet toltottunk Japanban, nem irok reszletes beszamolot, csak egy-ket fo gondolatot

-          Szamomra korabban Japan es Kina szinte egyet jelentett, bevallom ez most is igy van abbol a szempontbol, hogy egyszeruen nem tudom megkuloboztetni a japan es kinai embereket. Talan a japanok kicsivel magasabbak 😁

-          Amiben Japan mindenkepp peldarteku (nemcsak) Kina szamara: egymas, a hagyomanyaik es a kornyezetuk tisztelete. Mindenutt rend es tisztasag, az emberek nagyon kedvesek, tobbnyire ertenek angolul, de ha nem, akkor is segitokeszek. Mindehol nagy a tomeg, amit profi szervezettseggel kezelnek. 

-          Japan a hagyomanyok tisztelete mellett egyben modern is, gondolok itt peldaul a vonat kozlekedesre es a WC-kre. 2 ejszakat egy tradicionalis japan templomban szalltunk meg szerzetesek kozott, es itt a WC onmukodoen felnyitotta az uloket, amint kinyotottuk a mosdo ajtot, bekapcsolt a vilagitas, es termeszetesen a lehuzas is automatikusan tortent. Egyeb funkciokat nem probaltam, de jo par gomb volt meg ott 🤣

-          A konyhajuk iszonyatosan finom, szemelyes kedvencem a ramen leves volt.

-          Draga, foleg a kozlekedes, 1 hetes vonat berlet kb 80 ezer Ft.

-          Tokyo a legzsufoltab varos, ahol valaha jartam – mar mar felelmetes

-          Kyoto pedig epp az ellentete, videki kisvarosnak tunik, bekes es telis tele van zolddel. Es a taxisoforok csinos egyenruhat viselnek, az autok tetejen pedig sziv alakban vilagit a markajelzes. 😍

-          2 fontos nevezetesseg sajnos legkozelebbre marad: a felhok eltakartak a Fujit, igy nem lathattuk, illetve szumo bajnoksag minden masodik honapban van, aprilisban epp nem volt. Amit viszont oriasi dozisban kaptunk az a cseresznyefaviragzas. 🙏🏻😊😊

(Kyotoban 3 ejszakat toltottunk es ezt a turat csinaltuk vegig:

 http://apassionandapassport.com/2014/12/48-hours-kyoto-japan )