Minden motiváció kérdése. Kivétel a fogam :)

Két blog bejegyzés 2 héten belül?  Valahogy most jól esik írni. Itt vasárnap délután van, a munka utáni és a következő programom előtti fel órában kiszaladtam a folyópartra – korábban sose csináltam ilyet, de a meleg napsugarak olyan hívogatóak, hogy nem mondhattam nemet. Ahogy itt ülök, az jut eszembe, hogy az apró dolgok ugyanolyanok, mint otthon. Mellettem egy idős bácsi könyvet olvas, kicsit odébb egy kisbabát csitítgatnak a szülei – szerencsére eredményesen. J Átlagos, hétköznapi jelenetek; szeretem, ha van lehetőségem ezeket megfigyelni, mert ez azt jelenti, hogy nem máson agyalok épp J

A legutóbbi két bejegyzés főként lelki kérdéseket taglalt, és emiatt a hétköznapok kimaradtak, azonban van 1-2 mókás történés, ami helyet érdemel.

Szent meggyőződéssel vallom, hogy minden-minden motiváció kérdése. Így hát 4 héttel ezelőtt, amikor szombaton reggel vidáman munkába indultam, tudtam, hogy ez csakis jó nap lehet, mivel másnap kora reggeltől kezdődik az egy hetes japán út. Délután 3 körül eljöttem a cégtől, egyik kollégámmal hazasétáltunk élvezve a szmog mentes, kellemesen meleg időt, majd otthon többé-kevésbé bepakoltam a bőröndömbe – amit aztán roppant büszkén nézegettem, mivel egy hétre kis, kabin méretű bőröndben elférni szerintem dicséretes J Este 6-tól fél9-ig egy szépségszalonban voltam – igen, már azt is találtam itt J Utána 10-ig 3 cseh munkatársammal még beültem egy rövid beszélgetésre. „Gyors”, másfél órás skype a Barátnőmmel és Anyukámmal, majd hipp hopp fél2 lett, mire a pakolást is befejeztem. Nem baj – gondoltam - 2,5 óra alvással is csodás lesz a napom, hiszen a motivációm adott volt: UTAZOK!!! J Előző nap kis segítséggel megrendeltem az über sofőrt reggel 5-re, bő fél óra a reptérre az út, elég, ha másfél órával a felszállás előtt kiérek. Gondoltam… Azonnal álomba szenderedtem, majd a következő pillanat: 5:25.

….

 És ez most nem rémálom volt, én tényleg elaludtam, 1,5 óra múlva szállt fel a gépem, és nemhogy nem voltam a reptéren, de pizsiben feküdtem az ágyban kómásan!! Különböző B, C, D tervek cikáztak a fejemben, hiszen tudtam, nincs esélyem elérni az eredeti repülőt. 5 perccel később már zártam a lakás ajtaját, magamra vettem a ruhát, amit a vasalódeszkán találtam, fogat és arcot mostam, betettem a kontakt lencsém, lecsuktam a bőröndöm úgy, ahogy volt, és elindultam. „Ha valami hiányzik, majd megoldom, most csak egy a fontos: mielőbb a reptérre érni. Kit érdekel, hogy 4 napja nem mostam hajat??” Ahogy rohantam, hogy taxit fogjak, ami napfelkelte előtt kis esélyes, szerencsémre észrevettem, hogy az über autó a lakás előtt áll, a sofőr pedig békésen szunyókált :D :D Feltépem az ajtót és kézzel-lábbal a pasi tudtára adtam, hogy 20 perce van, hogy odaérjünk… és elértem a gépet.

Nagyon nagyon szerencsém volt, hogy nem 5 perccel később keltem fel, és hogy megvárt a sofőr. Utólag végülis megérte, hiszen egészen pontosan 1,5-2 órával aludtam többet a tervezettnél J bele se gondolok, mi lett volna ha… Mindenesetre szerintem életem rekordját állítottam fel ezzel az 5 perces elkészüléssel, és ezt már nem szeretném megdönteni soha. Szóval minden motiváció kérdése :)

_______________

 Mindig azt csinálom, hogy ha találok egy olyat éttermet, ami tetszik, akkor addig járok vissza, amíg meg nem unom, akár heti 3-4-szer eszem ugyanazt hónapokig, és után a hosszú szünet. Van egy viszonylag olcsó és gyors japán étterem az otthonom közelében, ahova már 3 hónapja megyek (mentem) vissza rendszeresen. A menü pedig: marha, hal es rizs. Mindig.

Japánban is szerettem volna megkóstolni, hogy összehasonlítsam, ugyanolyan finom-e. Siker, találtunk egy éttermet, és felismertem a képről.  Mivel Kínával ellentétben ott volt angol felirat, megkérdeztem, hogy milyen hal az ’eel’. … ezt követően minden túlzás nélkül: kb 2 órán keresztül rosszul voltam. Nem jó érzés azzal szembesülni, hogy az elmúlt negyedévben kb heti 3-szor vacsiztam angolnát. Senki nem érti az undoromat, de szerintem az angolna az egyik leggonoszabb állat…. Többet nem eszem, azt hiszem.

_______________

 Épp a szerzetesek által lakott, japán templomban lévő szállásunkon voltunk, amikor észrevettem, hogy minta kibújt volna a bal szemfogam. Óriási öröm, gyors üzenet haza. (Barátnőim persze a „Képzeljetek, mi történt?!” felkiáltásról nem a növekvő fogamra gondolta elsőre J J)

Az öröm aztán nem tartott sokáig, mert mégsem jön, vagy visszament… A fogorvos múlt pénteken azt mondta, hogy nincs baj, de nem havonta, hanem 2-3 hetente kellene mennem hozzá, hogy gyakrabban tudjon húzni rajtuk. Ezek alapján a hétvégi programjaim megvannak az elkövetkező pár hónapra. Most már tényleg kijöhetnének, szülinapomra teljes fogsort kérek!!
_______________ 

Ahogy írtam legutóbb, a fogorvosi vizit másnapján elmentünk túrázni. Tényleg sok szép helyen  jártam már, de az a látvány, ami az 5 órás túra alatt fogadott minket Hongkongban, számomra leírhatatlan. Főleg azért, mert Hong Kong nekem leginkább egy zsúfolt, bevásárlóközpontokkal teli kis sziget volt eddig, és maga a csoda, hogy itt megőriznek ilyen békés természeti kincseket. A Ham Tin Beach csak gyalog közelíthető meg, és néhány bátor sátrazón túl nem sokan járnak oda hétvégén sem. Idill.

Zárómondatként csak annyi, hogy hétvégén életemben először főztem gulyáslevest és mangó lekvárt J Anyukámnak köszönöm az online segítségnyújtást J